Nászta Katalin: az elveszett fiú vigasztalansága
riadtan olvastalak
„kemény a szeretet, mint a halál”
megértettelek
magamba bicsaklottam
tagjaim öldököltem
mindet nem tudtam
felettem sírni nem
csak káromkodni tanultak
már látom, hűlő szívvel
magam sajnálom
de őszintén legalább!
kiált fel gőgöm
kizárva köreidből
ezt is megmondtad
„a te szádból ítéllek meg…”
azért néhanap fiadnak becézel
mindent tudsz, beszélek magamnak
s míg éneked hallgatom
valahonnan
kiszáradt könnyek csorognak
2020-11-08
Pusztai Péter rajza