Kölcsönadott sorok: Ady Endre
La muntele Sion / A Sion-hegy alatt
Cu barbă aspră, albă-Divină,
Frânt, în frig, alerga cu zor
Domnul meu, într-o zi uitată,
Umedă, oarbă de toamnă,
Undeva, la muntele Sion.
Un clopot mare e paltonul,
Cu buchi roșii, cârpit,
Trist și obosit a fost moșul,
Bicuind, lovind ceața,
La rorate a clopoțit.
Un felinar am avut-n mână
Și Crez-n sufletul sfărâmat,
În minte junețea dusă:
Am simțit mirosul Divin,
Când pe cineva am căutat.
M-aștepta acolo, la Sion,
Cu pietre arzând-n focul.
A clopoțit și mângâiat,
Mi-a și lăcrimat fața,
Bun, milostiv a fost moșul.
I-am pupat mâna zbârcită
Și văitând tot m-am gândit:
„Cum te numești tu, Moș frumos,
Cui i-am spus rugile?
Vai, nu mi-am amintit.”
,,Mort am venit la tine, eu,
Cu trai d-un păcătuit.
Măcar aș ști ruga de copil.”
El m-a privit foarte trist,
Clopoțind iar, clopoțind.
„Numele tău măreț aș ști.”
El aștepta ș-apoi a fugit
Cu pași în scadență de psalm:
Psalm mortuar. Și eu stau
La muntele Sion, jeluit.
(Traducere de Csata Ernő)
Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt,
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon,
Valahol Sion-hegy alatt.
Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betűkkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.
Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjúság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.
Megvárt ott, a Sion-hegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.
Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
»Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.«
»Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát.«
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.
»Csak nagyszerű nevedet tudnám.«
Ő várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírván a Sion-hegy alatt.
Pusztai Péter rajza