Mikor a szelek elszabadultak,
bennünk dobbant megannyi átok.
Mikor megunták kötözködésük,
rímek roncsa hullott reájuk.

Már nem ismerték az erdő hangját,
a koronák üzenetének
meghallói már rég nem ők voltak.
Zengték bár, de hamis volt az ének.

Vadhajtások szerelmében hittek,
újra és újra csalódtak ott.
Fák kérgébe vésett rovásjelek –
rég fejthetetlen titoknokok.

Bokrok sivalkodása ellenük
vallott. Könnyes történeteit
felhányták a görcsös gyökereknek:
Végtére, mit kerestek ti itt?

Az anyaföld kitaszítottjai
ők. Törzsük végsőt akkor roppan,
ha már csak kiüresedett szavak
hazug rím-petárdája robban.

2020. december 1.