Új filmszalag ez egy másik telepről,
bár ugyanaz a cement, a kotrógép
és az építősereglet zöme.
A bizánciak is változatlanul
tízkor kongatják a megváltás fazekát,
rágyújt a feddhetetlen pópa,
rázendít kegyesen, harsogja szerteszét
felmentést sejtető dallamát,
nagyobb hévvel, mert ma kéz a kézben
és láb a sárban, körbe, karikába.
Szóval az idő ismétli önmagát,
csak a szél fúj ma hidegebben.
Közben a december másról prédikál:
jég csüng a csapból, a fák hibernálnak,
mínusz három és huszonnégy óra,
így, egyben – reggel ötre vagy hatra
ráfagy a flegma a vakolatra.