A fantasztikus-t nálunk mindenre alkalmazzák. Jókai fantasztikus költészete tehát: fellegjáró, de Poe Edgar költészete, mely szintén fantasztikus, már nem fellegjáró, hanem lidérces, kíséreties. Hoffmann Amadé fantasztikus költészete: boszorkányos, kísérteties, Swift Jonatán fantasztikus gúnyja: elképesztő, hátborzongató, döbbenetes. Egy fantasztikus kínai szertartás: mesebeli. A fantasztikus kelet: délibábos, szegényes, regeszerű. Hogy mi a fantasztikus szépség? Talán: káprázatos, varázsos, elbűvölő, tündökletes, vagy csak csodálatos. Az a hölgy, aki barátnője ízléstelen ruháját fantasztikus-nak nevezi, azt gondolja, hogy ez a ruha: képtelen, lehetetlen, otromba, silány, gyatra. Ha valaki egy váratlan, de nem kellemetlen hírre fölkiált, hogy fantasztikus, nyilván csak azt érzi, hogy: hihetetlen, vagy pestiesen szólva: óriási. A fantasztikus ravaszság tetszés szerint: agyafúrt, körmönfont, vagy csavaros ravaszság. Egy fantasztikus színpadi bonyodalom esetleg: tótágastálló, esetleg: badar. A fantasztikus néha: megrökönyítő is lehet, néha: hökkentő, néha: örvendetes is. Egy fantasztikusan buta ember: bődületesen vagy egetverően buta. A pénzhiány fantasztikus, tehát rémítő, sőt rémisztő. Amint látjuk, állítólagos szegénységünk mögött voltaképp gazdagság van.”
Több mint hatvan éve hozta szóba Kosztolányi ezt a nyelvi nyavalyánkat, de a fantasztikusnak és egyéb henye szavaknak ez a „fantasztikus” burjánzása azóta is éppúgy szegényíti élő és írott beszédünket.

Forrás: Íróiskola mesterfokon; Magyar Írók Egyesülete–Hét Krajcár, Bp., 2001 (Lyukasóra-könyvek). * Magyar Elektronikus Könyvtár

(Folytatjuk)