hegyekben kóborló utakat tapodó
miért rettensz meg a rád rontó ugató
bozontos kitanult útonálló ebektől
miért hagyod magad kiűzetni a hegyekből
miért nem lehetsz békében a világ ura és őre
milyen elvadult indulat iktatna ki belőle
miért fordítasz hátat visszafelé szaporázva
sandítva a feladott irányt hátra mindig csak hátra
miért hagyod hogy a kegyetlen szél taszítson teperjen
szavaidba vattás felhőfoszlányokat keverjen
ez már vereség pedig úgy teszel mintha a hegyről
vonulnál haza
mint estére ahogy ráfekszik az éjfél
éjfélre téntás éjszaka

1. Gergely Tamás:
   2020. december 9. 06:04

   Az ebek vannak otthon, Gabi, sajnos

2. Bartha György:
   2020. december 9. 07:49

   „A csata eldőlt. Kis, puha füstök
   Pettyezik még a hegyet.
   A völgyekből a síkvidékre
   Özönlenek a vesztesek…
   …
   Nem válogat a győzelem,
   Mindegy neki,
   Egyformán felemel
   Hamisat és igazat.
   Ám a vereség,
   Tönkrejutás, megalázás
   Jogot ad, igazat ad.

   A győztes igaza meghal.
   A vesztesnek igaza lesz.
   Mióta világ a világ,
   Az nyer igazán, aki veszt.”
   (Székely János)

   A panasz mellé fogadja,fogadjuk (sovány)vigaszul Székely János, immár klasszikussá vált, fenti sorait. Tisztelettel, Bartha György

3. Skandikamera:
   2020. december 9. 11:41

   „miért fordítasz hátat visszafelé szaporázva”

   Széllel szemben… Okos enged…

   (Az öregség jele, hogy csupa „ilyesmi” jut eszembe? Biztos az, hiszen amit lehetett megvívtam már… azaz megvívatták már velem…)