cudar idő ez, magára szoktat
minden nap várom a hangját
jelezze tud rólam, szemmel tart
boldogan hasalok el a nappal

szavazás ’lennék lengőn áldó’
kiáltó szó a pusztaságból
idesüssetek srácok, a palló
inog, beszakad mindjárt – hahó
vagy úgy megkedveltétek a hullást
önként vágjátok el zsinórját
hulljon a férgese jelszóval ugortok
a semmibe inkább?

nincs szebb öröm a kárörömnél
de kinek kell győztes ki ennek örvend
most temetik fél országát
aggódik, nincs sírjára virág!

te, ki onnan a föld széléről
bekiabáltál kígyót-békát
hízik a májad most, hogy senki
nincs, aki tapsolhatna téged?

nézi a jégbefagyott eső
terhes földjét míg magába szívja
gyűlnek a kukacok seregestől
folyton rágnak, ez most már így van

ezt akartad a pusztulását
azt hitted kimaradsz belőle
ez lett utolsó tévedésed
ki marad sírni feletted

tulajdonképpen kimérákat
álmodtam magamnak itthon ülve
olyanokat, hogy megértenek
valakik valahonnan messze
nem a posta, hanem a szellem
hozta-vitte szavaink köztünk
erős remény köt velük össze
jó álmodni őket

nem adok több eshetőséget
szentenciákat mondok, kijelentek
cölöpöket ütök az égbe
megállítom viharod, szeled
legyen mi mozgott mozdulatlan
de pulzál, dobog, ver, üt, remeg
félelmetlenül – mintha vég lenne

de ez még csak kezdete

2020-12-04