Augustin Lucici grafikája

Ezekben a hetekben Románia legkülönbözőbb régióit köti össze a vírus. Napi statisztikák, különböző színű besorolások, olyan átlagok, amelyekre mindenki figyel. Az országrészeken áthaladó, roppant nehezen fejlődő infrastruktúra, az országutak és a vasútak, a különböző hálózatok, a szállítások, a kereskedelem, az elakadt turizmus a felszín fölött, a kultúra láthatatlan szálai pedig a felszín alatt próbálják egymáshoz közelíteni Erdélyt, Moldvát, Havasalföldet.

Különösképpen Botár László képzőművésznek, a Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársának köszönhetően, a bukaresti Parlament Brâncuşi termében bemutatott országos seregszemlék anyagának egy része évek óta sorozatosan eljutott Csíkszeredába is. Ugyanakkor kiváló alkalmat jelentenek az együttműködésre azok a Free Camp elnevezésű alkotótáborok, amelyekben hazai és külföldi képzőművészek évente két hétig együtt dolgoznak Csíkszeredában. Úgyszintén a minden ősszel megrendezett Hargita Szalonra nem csupán itt élő, hanem a megyével rokonszenvező művészek is beküldhetik munkáikat.

A piteşti Lucici művészházaspárt, amelynek közös kiállítását november végén szerettük volna bemutatni a Megyeháza Galériában, mindezeken az eseményeken fedeztük fel.

Az 1956-ban született Alexandru Lucici festőművész országos és nemzetközi kiállításokon vett részt, nagyméretű monumentális munkákat készített, tanulmányi ösztöndíjak nyomán jutott el több európai nagyvárosba, többek között Rómába és Velencébe. Pályájának szerves része a művelődési és főleg a képzőművészeti élet szervezése, a piteşti Megyei Múzeum munkatársaként is a szellemi élet amolyan örökmozgója, aki kiállításokat nyit meg, képzőművészeti albumokat ír és szerkeszt, segíti a fiatalokat, hogy megtalálják helyüket a pályán.

Augustin Lucici mindenekelőtt a francia hagyományokban is gyökerező klasszikus román festészet huszadik és huszonegyedik századi továbbvívője. Egyazon figyelemmel fordul mind a falu-, mind a városképek felé, különösképpen Bukarestben, Piteşti-en vagy más városokban készített utcaképei már-már olyan műépítészeti tanulmányoknak is tekinthetők, amelyek ilyen formában is megőrzik a múltat. Velence külön élménydús fejezetet jelentett az életében, a város ezernyi arca több munkájában is visszatükröződik. Augustin Lucici színes portrésorozata mindenekelőtt a román szellemi élet egykori és mai nagyjait örökíti meg, írók, színészek, zeneszerzők roppant találó, belső jellemet is sugárzó arcképei sorakoznak ezeken a vásznakon.

Stela-Maria Lucici az évek során a legkülönbözőbb anyagokkal és a legkülönbözőbb formákban próbálta ki a díszítőművészetet. Romániában a ruhamodell tervezésektől a nagyhatású, dekoratív falikárpitok, színházi díszletek készítéséig sokfelé ismerik a nevét. Az iparművészeknek ahhoz a csoportjához tartozik, akiknek az 1989-es változások, a piacgazdaságra való áttérés igazi lehetőséget jelentett sokoldalúságuk felvállalásához.

Amikor november végére végeztünk a kiállítás-előkészítés és a Piteşti-en is látható, ott is kivetíthető online megnyitó minden részletével, a magyar és román szövegfordításokkal, akkor közölték velünk, hogy Alexandru Lucici-ot sűrgősen a kórházba szállították, szerdán pedig elhunytáról érkezett a hír. Ezt a néhány sort az ő emlékére írtam. Azzal a meggyőződéssel, hogy a kultúra szálait tovább kell erősíteni a politika felszíni hullámverései alatt is.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény-rovat, 2020. 12.04