Zene: Luxembourg Acoustic

víz partján ülve némán
ha senki se vár énrám
mi leúszik hát elmegy
új és újabb vizekhez

én csak ülök a parton
kotta a kottatartón
kelepce a veremben
holt kép cifra keretben

víz partján idő gázol
arcomra jelet mázol
s amerre elmegy végig
lába sok sebből vérzik

hívnám hogy üljön veszteg
búcsút int feje reszket
hosszan nézek utána
kővé homokká mállva

1. B.Tomos Hajnal:
   2020. december 18. 03:27

   Csodálatos, csodálatos ! És a zene, mint pont méretre talált kesztyű simul, pásszol…

2. Albert Csilla:
   2020. december 18. 05:48

   ” Milyen szép, zsongó sodródás- versben, zenében.