Eszméket osztogattam, s álmokat,
és hitek fegyverét adtam tovább.
Megannyi emlék. Újra szólongat
a voltak közül annyi jóbarát.

Tanítványok. A fogyó hold alatt
levél indul, így üzenne a múlt.
Csupasz gallyak közt néhány fennakadt
vagy dérlepte lucfenyőágra hullt.

Szemük ma már szépséggel hajnalos,
emlékeik medre martos Maros.
Kik bennem érezték barátjukat

egykor, most, dúdolva, a parton át
vágyakkal telve sietnek tovább,
s kézjegyként küldik megnyúlt árnyukat.

2020. december 9.