Híreket mond a kávéscsészém,
azaz inkább írja a kusza,
egymásba futó „esti utakat”-
szóval azt olvasom, kellő türelemmel,
(miután pápaszemem valahonnan
előkotortam)
hogy Pápua-Újguinea valamelyik
szigetén földrengés volt az éjjel,
mely az én koponyámban is
érezhető volt, de akkor épp
rem-szinten tévelygett szpirituszom,
így aztán semmi sem mozdulhatott
el benne végérvényesen-
belföldön pedig hétfőtől
betiltják a macskasétáltatást,
parki padokon a rostokolást
s egyáltalán a köztéri nézelődést –
ez utóbbit csak függöny mögül,
előzetes kérvényezéssel
és a jelzett időtartam szigorú
betartásásával lehet megtenni,
amit egy csuklónkra csatolt
ultra-óra árgus szeme vizslat
s ki-meg áthágások esetén
felcsörgeti a szolgálatos füleket,
mint a régi, szép időkben,
(kicsit azért szebben).

Egyébként – értesít egy vékony kávécsík –
továbbra is imádni fogom a rock-and-rollt,
ott, ahol tegnap abbahagytam,
legfennebb egy-két fokkal komorabban.