(Két vers egy témára, válaszvers Albert-Lőrincz Márton 69-ik születésnapjára)

„Hetven örömóda és hetven bukolika,
Hetven esztendő-nap, mintha csak egy volna.”
Albert-Lőrincz Márton: Kések, szúrások, hegek

Én a hetven évemet nem szégyellem,
sem a szerepeket, melyeket játszom,
most eljátszom a hatvankilenceddel –
ami fájt, ezután is fájjon,

ha tapsolnak, ha nem tapsolnak,
fájjon a nincsen, és fájjon, ami van,
árnyéka jó sorsnak, balsorsnak,
éljen ez a különös színpad.

Nálad a hatvankilenc egy rövid esztendő,
nálam is a hetven oly hamar elsuhant,
a deszkák alattunk avaros mező,
a pódiumunk vakond ásta hant…