Ferencz B. Imre: Akik befogadták
“Gyermek született. Fiú adatott nekünk, az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Isten Örök Terveinek Hírnöke.” Iz. 9,6
a betlehemi csendes éjszakában
a barlang-istállóban pásztor és állat
csendes nyugalomban bóbiskol
a bejárat nyílásában pislákol a tűz
fénye vándorok alakjára vetődik
nagy lett a riadalom
mozgásba lendül az őrködő éberség
pásztor a botja után nyúl
az állatok kérődző munkája szünetel
a mindig éber figyelmeztetők hangja
alázatosan áll meg a vándor lábainál
halkan hangzik a vándor hangja
– alázattal kérünk helyet köztetek ezen az éjszakán
a város nem fogadott be
ott sokan vannak egy csomóban és együvé tartoznak
napok óta nincs helye másnak közöttük
csak annak akivel parolázhatnak
vádolhatnám de inkább igyekszem megérteni őket
nem fogadóképes a fontoskodó tudatuk
önző örömük felejteti a szegényt és az isteni törvényt
a békésen lobogó tűz világa hozzátok mutatta az utat
szegények vagyunk de élő reménnyel jöttünk
mert hisszük és tudjuk hogy – velünk az Isten –
nem volt csodás a válaszoló pásztorok visszhangzó szava
– velünk az Isten – hitük éltette a reményt hogy majd valóra válik
az üzenet és összecsendült az Istenben hívő lelkek bizalma
csendes suttogás indul – áldott állapotban van –
nagy tisztelettel ültetik a legkényelmesebb helyre
a fiatal asszony-anyát aki keresi férje biztonságot adó kezét
a hallható csendben halkan hangzik az édesanyai szó
– kezdődik –
fény árasztja el a lelkeket és az arcokat
a mosolygó édesanya éneklő szavára
– ó jöjj ó jöjj Üdvőzítő beteljesült már az idő –
hirtelen módon a csodálkozó pásztorok torkából
ujjongva tör fel újra a prófétai szózat – velünk az Isten –
a nagy fényességben a lélek mélyéig hallatszik
a legszebb vágyakozás éneke
– dicsőség mennyben az Istennek békesség földön az embernek –
fogékony az ujjongó lélek könnyen száll a dallam
a betlehemi csendes éjszakában ujjongva együtt énekelt ég és föld
– leszállt az ég dicső királya közénk az üdvnek hajnalán
jászolban fekszik rongy ruhában ki eget s földet alkotá
légy üdvözölve szent karácsony ki földre hoztad az eget.
Pusztai Péter rajza