A kurrogás felé fordultam, s látom én, hogy tucatnyi tarka galamb éppen győzelmét üli az árok szélén elnyúlt macskatetem fölött. „Ilyet se láttam még!” – jegyzi meg Görbe Bácsika, akinek reklámszatyorja alján bizonyosan ott lapulhat még némi monarchia. Aggastyán korából ítélve sok mindenen átmehetett, és láthatott ezt-azt Görbe Bácsika. Különben is egész lényére rá van írva, hogy: „Ilyet se láttam még!”
Anélkül, hogy e galambok-macska dolog kielemzésébe belemelegednénk, megjegyzem: tudomásom van egy macskáról, amelyik hűsége, s gazdája hűtlensége folytán máról holnapra ugatni kezdett, s azóta is ugat abban a trolibuszmegállóban, ahol én felszállok reggelenként. Külön-külön megugat minden utast, de ez az ugatás nem ingerült, inkább szelídes, olyan ugatás, amibe azért keveredik némi nyávogás. Felfogható köszönésnek is.
Mondandóm végeztével Görbe Bácsika elkezdett kotorászni a reklámszatyorban, s ahogy múltak a másodpercek, egyre egyenesebb lett Bácsika dereka. Úgy látszik, ez a gyógymódja a
derekának – gondoltam –, s már elköszönni készültem, amikor a kezembe nyomott egy aszaltszilva-szemet, azzal a megjegyzéssel, hogy: „Isten óvjon a kanyarokban.” Miközben ezt mondta, el is tűnt mellőlem. A galamboknak s a macskatetemnek is hűlt helye. Ezek után azt is hihetnék rólam, hogy én vagyok az a hazudozós, aki az üstökösről összehord hetet-havat.

Forrás: Csordultig lebegéssel. Válogatott araszosak. Várad- Riport, 2013, Nagyvárad