Észrevettél? Falevél vagyok,
és megszagolt virágszirom vagyok,
és pompás hátasló vagyok, hasznos állat,
és barack vagyok, ínyedet becéző.

Tenger is vagyok, tenyérbe nem gyűjthető,
kerék is vagyok, kocsit gördítő,
és iható tej vagyok szomjas ajkakon.

Ma napfelkelte vagyok,
éjszakai álom leszek.
Az ég kék öröme vagyok,
és madár röpte leszek a szemedben.

Szó vagyok, mit kimondhatsz,
és vagyok az értelmes szó alázata.
Szívesen olvasott szavad vagyok,
de a meg nem értett beszéd maradok.

Ősszó írott kövek alá rejtve,
szósziporka csillagokba temetve.
Már szinte emberen túli vagyok:
kimondhatatlan szavak zuhataga maradok.

Koporsómnál majd társam virraszt,
és tanúságokat teszen
az emberről az ember színe előtt.

Meg sem születtem, halhatatlan leszek.
Örökké, öröktől fogva létezem.
A tanú vagyok a létezésben.

Nem voltam és nem leszek soha.
Önmagáról tanúskodik a semmi is.

Sohsem hittem, s ma sem hiszem,
hogy megtanulok halni valaha is.

2020. december 11.