(A Sárgaház folyosója c. napló kitépett lapjai után, szabadon.)

túl rövid az idő
hogy értelmetlenül mások dolgaiba beleavatkozzak
a legtöbb ember éppen ezért
mint láncos kutya a kivetett koncra
egymás nyakára örömmel taposna

kedvenc bútorom a könyv és a zongora
mióta az orvos azt mondta ha
rendesen szedem a gyógyszereket
mindenre képes leszek ezért
mohauk nyelven hat hét alatt tanultam meg

az életfogytiglanosokat törvény védi
számomra mégis csak ez a legfélelmetesebb
miközben odakint a temetőkben több az ismerős
félnem kell-e vagy reménykedem
kérdezem ötven fele is ez természetes

hadd meséljek még nektek
ki tudja látom-e valaha még a csillagokat
azokat is amelyeket az olyan emberek
mint én akik ugyanarra gondoltak mint én
és ugyanúgy mint te –
mások irigykedve felnéznek