Bartha György: Őszi szekvenciák

Új avarból terül a somnak asztal,
Egyszólamú lett : síró a madárdal,
Fényes szál akad égbolt üvegére,
Lilás-vörös csepp hull : a szeder vére.

Iramló patak fordul ballagóra,
Ferdébb a fény, sietősebb az óra,
Ázott útszélen felgyűlik a szalma,
Leszedve már a szilva, körte, alma,

Csak a dió hull tompán, ki-kihagyva,
Mintha a beteg ősz szíve dobogna,
S míg hallgatod, a könnyes égen, árván
Még felragyog egy kései szivárvány.