Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (2.)
Az emberfia éneke
Vakondtúrásos hold alatt,
alszik a szívem víz alatt,
hét madár szárnyára vette,
hét madár csőrében hordta,
világ ura elé dobta,
vakondtúrásos hold alatt,
alszik a szívem víz alatt.
Boda Edit (1975) a kolozsvári Babeș – Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar és angol szakot (1993 – 1998), ugyanott magiszteri fokozatot szerzett. Hét könyve jelent meg: Kamuflázs (2004, versek), Dal születésre és halálra (2008, versek), Apokrif töredék (2011, versek), A boszorkányt is megsajnálom (2013, versek, mesék, illusztrációk), Ametiszt Bagoly Társaság (2018, rövidprózák), Egy kagylónyúl költeményeiből (2018, mese, versek, illusztrációk), Mint valami szigetek (2019, versek). „Heges szívek” címmel magyarra fordította Max Blecher „Inimi cicatrizate” című regényét (2018). Első verseskötete elnyerte a Romániai Írószövetség Kolozsvári Fiókjának debütdíját, 2006-ban Communitas ösztöndíjban, 2008-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjban részesült.