Kölcsönadott sorok: József Attila
Al șaptelea / A hetedik
Dacă pe lumea asta faci vatra,
de șapte ori să te nască mama!
O dată într-o casă arsă,
o dată printre sloi de gheață,
o dată cu nebuni-n case,
o dată-n grâne aplecate,
o dată-n mănăstire pustie,
o dată într-o porcărie,
Urlă șase, ca să vii?
Al șaptelea, tu să fii!
Dușmanul, dacă apare,
să riposteze cei șapte.
Unu, cu zile libere,
unu, care tot muncește,
unu, la învățat popoare,
unu, în apă, ca să-noate,
unu, sămânța pădurii,
unu, apărat de străbunii,
cu fente, ziduri, cu vicii, –
al șaptelea tu să fii!
Dacă umbli după iubite,
după fete șapte să fie.
Unu, ce dă inima pe cuvânt,
unu, care se ține de cuvânt,
unu, tot mereu cu visul,
unu, doar la fustă cu gândul,
unu, cunoscător de copcă,
unu, care pe basma calcă, –
să bâzâie-n jur ca tăunii!
Al șaptelea, tu să fii!
Dac-ai scrie o poezie,
pe poem, șapte să scrie.
Unu, ce ridică din marmură sătuc,
unu, care dormind s-a născut,
unu, din cer primind alint,
unu, care de cuvânt e atins,
unu, sufletul să-și refacă,
unu, care șobolan disecă.
Doi viteji și-n rest savanții, –
al șaptelea tu să fii!
Și dac-așa a fost, cum scrie,
ca șapte inși, intră-n sicrie.
Unu, legănat în poale,
unu, care vrea sânul tare,
unu, ce vase goale aruncă,
unu, ce pe săraci îi ajută,
unu, care muncește strună,
unu, care se uită-n Lună:
Mergi sub crucea lumii!
Al șaptelea, tu să fii.
(Traducere de Csata Ernő)
E világon, ha ütsz tanyát,
hétszer szüljön meg az anyád!
Egyszer szüljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!
Ellenség, ha elődbe áll,
hét legyen, kit előtalál.
Egy, ki kezdi szabad napját,
egy, ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdőségnek,
egy, kit őse bőgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, –
a hetedik te magad légy!
Szerető után, ha járnál,
hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szívet ad szaváért,
egy, ki megfizet magáért,
egy, ki a merengőt adja,
egy, ki a szoknyát kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendőcskére tapos, –
dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy.
Ha költenél s van rá költség,
azt a verset heten költsék.
Egy, ki márványból rak falut,
egy, ki mikor szülték, aludt,
egy, ki eget mér és bólint,
egy, kit a szó nevén szólít,
egy, ki lelkét üti nyélbe,
egy, ki patkányt boncol élve.
Kettő vitéz és tudós négy, –
a hetedik te magad légy.
S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.
Pusztai Péter rajza