Bencze Mihály: Hozzám forrasztott a szerelem
Szeretet, a hozzám forrasztott szerelem,
Libbenő felhőkben kósza széllel bolyong.
Fölösleges szavakat sodor, keresem
Az összefüggő mondatot, mely benned zsong.
Szeretet, örök tűzként égő szerelem,
Mélyre ásom szívem, felpattog a zománc.
Ha a rozsda nem fog rajtad, fogjad kezem,
Sodorjanak csillagok, s minket a románc.
Szeretet, kipletykált minket a szerelem,
Ha esők szakadnak, és fények keresnek,
Szárítod lelkem, szemedben rejted szemem.
Egymás tükrébe bújjunk, itt nem sebeznek.
Szeretet, pillangó lebben vagy szerelem,
Angyalszárnyon suhan a felpörgetett lét.
Újjászületés, tátongó égi verem,
Hol fotonok csíráznak, s várod gyümölcsét.
Szeretet, csillagokkal hulló szerelem,
Véges kört duplázó végtelen vágyódás.
S ha elérem, gyémánttá présel szellemem,
Véresre karcollak, mert kell a viszonzás.
(Bukarest, 2014. szeptember 16.)
Pusztai Péter rajza