Nászta Katalin: Kibeszélő

micsoda perverz vágy ez benned ember
kitárod magad a végtelennek
nem félsz, hogy megesznek
csak lássanak, ismerjenek
kiteszed magad a világnak
pallosa alá hajtod nyakad, fejed

csak ömlik a szó belőled
s nem veszed számba
torkig van veled
ki kiabálna?
hallgatna lapulva
nem mintha gyáva volna
szégyelli magát helyetted
hogy titkait kibeszélted
úgyis napvilágra hozta volna

de – mondod –
nem hozta volna mindet!