Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (4.)
Alumínium
A lélek epilepsziája:
ahogy kifordul az alumínium tányérból az étel,
ahogy kifordul az alumínium szótlanság a szájból,
beesik a szívkamrába, betölti.
Karcolt alumínium térkép. Itt.
Ezen a dombon egy csomó sárga virágú
kakukkfű, közte pár rózsaszín.
Fölöttük hó. Félujjnyi vastagon. Az
alumínium nyárban. Előttem
nyomok vékony kis fonálban:
vezet valaki, egy madár
a stalkerem. Végül is a madár
is ember. De az ember meg
micsoda?
2020. december 17. 11:00
„De az ember meg
micsoda?”
Stalkeres jómadár?
:-)