ESTE-BÁCSI

Este-bácsi fent az égen
Hold-sarlóval
csillagot arat.
Nem kell félned,
drága gyermek,
holnapra még
neked is marad.
Látod, ott fent
minden csendes,
Este-bácsi nem harap.
Erre hajlik, arra hajlik,
dolgozik majd hajnalig,
s mire magad kialudtad,
valahol már neki is
pocakjára süt a Nap.

JAJ BÁCSI

Jaj bácsi fejéről
talán már lehullt
a haj, de mindig
ott van, ahol a baj.
Naponta hívják
az anyukák.
Neve viszont
gyakran változik.
Úgy szólítják egyszer,
hogy Jaj Megint,
máskor meg úgy,
hogy Jaj Neitt.
Jaj Nekem is volt
egy párszor,
úgy ügyel rám,
mint egy pásztor.
Valójában sosem
látni, mögöttem
jár ez a bácsi.

ELEMEK EGYMÁS KÖZÖTT

Elviselhetetlen ez az éjszaka!
Panaszolja a kimerült
napelem az újratölthető
kollégának, aki éppen egy
konnektoron guggol saját
transzformátorával. S ha
nem csal a memóriám,
te sem vagy mindig
használható állapotban.
De nem ám!, szólt ki
a sarokból a Volta, s bár
engem itt folyton sav gyötör,
igazi gyönyör, ha dolgozom.
Mióta jöttetek, a munka
kevesebb, de nem panaszkodom.

Forrás: Szívmeleg ujjak arcomon. Székely Benczédi Endre gyerekversei. Juventus, Marosvásárhely, 2018