Megsokszorosodtál.
Gyümölcseiddel nőttél,
mert engem kínáltál,
mert engem neveltél.
Mellettem kiállnál,
ha világfa lennél?
Dalolna miattam
Ezernyi apró levélke kórusa,
zümmögő kórusa a szépnek,
hogy zenghesse ágaid basszusa
férfi erődet?

Csodál a napfény
és hozzád szegődik az árnyék.
Nyugalmat igérhet bárki,
de te adod léteddel azt.
Én alattad állnék
s ha kedvesem lenne, kezét megszorítanám
a teremtő asszony-nép kezét

és gyümölcsöd vinném annak el,
ki még nem ízlelte azt.