Tegnap, ha voltam, nem a mai voltam,
holnap, ha leszek is, megint más leszek.
A mai holnap elpihen már holtan,
tegnapot felednek mai életek.

Tegnap ha éltem is, más volt az éltem,
télbe belenyílott kénsárga tavasz,
színeim a ma napjától reméltem,
de ködborítottan már nem ugyanaz.

Holnapi tavaszom elhervad nyárra,
vérpiros gyümölcsre hideg ősz tekint,
s tél hord havat a színes ősz sírjára,
aztán új tavaszba lobbanok megint.

De néha ritka, dércsípte, órákon
az ősz s a tél is sietve ottfeled,
s a tavasz zöldje ott talál az ágon
egy – nyárra nyoma-sincs – száraz levelet.

2020.december 18.