Kiss Székely Zoltán: Regösének 2020
(Pogány dal a XXI. század elején)
XV. karantének
Hej, regö-rejtem, regét rejtem.
Kelj fel, gazda már, ne aludjál,
fénybe mártva itt vagyok,
nőnek már a nappalok
henyélni kár.
Hej, regö-rejtem, regét rejtem.
Tájban, fényben elrejtőztem,
nap nap után hadba mentem,
szép szavakkal verekedtem,
bánkódni kár.
(Hej te regés, hej te regős,
bolond voltál, tán eszelős,
láncos botod, köcsögdudád
elvették. Tán elvesztetted?
Kín, nyomor és becsület,
tisztelet az élőknek,
neked is jár.)
Hej, regö-rejtem, regét rejtem.
Az isteni szeretet
adjon nekünk életet,
didergő gyertyafényeket,
böjtös kis melegségeket –
– anyám nyelvén szól az ének -,
ríni most kár.
Hej, regö-rejtem, regét rejtem.
Regösének, regösének,
bujdoklása remény fényének,
gyertyalángnyi melegségnek,
rég megígért üdvösségnek,
dalba bújtatott reménynek,
hiánya a megértésnek,
fáj, nagyon fáj.
Hej, regö-rejtem, regét rejtem.
A táltos akarat
sebes folyóvíz alatt
ad sok kövér halat,
zöld selyem pázsiton,
ott legelő szarvason,
csodaszarvas-agancson
égő gyertyát.
Hej, regö-rejtem, regét rejtem.
Ősök árnyán,
turul szárnyán
Emese álma kerekedik,
rege fonala szétesik.
Ki jön ma táltos paripán,
ki jár jegybe e szűz után?
Holló mondja keresztfán:
kár, nagyon kár.
Hej, regö-rejtem, regét rejtem.
Láng gyulladván gyulladjék,
kisded altatván aludjék,
szeme fénye viduljék,
ajka emlőre simuljék,
mégha is fáj.
Hej, regö-rejtem, regét rejtem.
Itt nő, aki majd megvált,
szelídségét hadd szeressem,
biztatásra legyen merszem,
kenyeremből ki-ki messen,
hitéből ki-ki vehessen,
Tisztelni a fény Urát,
neki kijár.
Hej, regö-rejtem, regét rejtem.
2020. december 20.
Pusztai Péter rajza