Az ejtőernyőst az ég küldte
Ilyen vidékről sosem álmodott
Ha álmodott, elkerülte
Most megfejtésre vár ez a titok
Hogy ki ő, mi lesz belőle
A kopár tájon, hol földet fogott
Ha komor torony tövébe
Sötét boltívek árnyába rogyott.
Kábulatot ont a zárt tér
Fölötte fénylik az ég a résen
Míg estéből magához tér
Másik emberré válik egészen.
Kilép a térből tavaszi zöldbe
Hátrahagyva a szárnyat, a vázat
Figyel, körülnéz, halad előre
Míg újra talál hazát és házat.

Andonis Papadopoulos: Az ejtőernyős (Kolozsvár)