A TERRORIZÁLT SZERZŐ

Szép Ernő, a poéta a múlt este fent járt a Modern Színpad öltözői körül. Nagy örömmel fogadták: ez természetes, és mindenkinek volt valami mondanivalója a számára. A legérdekesebbet azonban Ilosvay Rózsi, a színház legfiatalabb tagja kérte tőle:
— Kérem, írjon nekem egy számot…—, így állt elébe, és többet nem is mondott.
Szép Ernő meghökkent, nem tudott válaszolni, majd tréfára fordította a dolgot, és kijelentette, hogy ő „csak nagy művésznőknek ír, nem pedig kislányoknak”. Ennyiben maradt a dolog.
Másnap délelőtt Ilosvay Rózsi beállított Szép Ernő alsó-margitszigeti lakására. Kopogtatás nélkül ment be. Szép Ernő épp reggelizett. Ilosvay behúzta az ajtót, rácsavarta belül a kulcsot, és így szólalt meg:
— Innen ki nem megy addig, kedves költő úr, amíg nekem nem ír egy számot.
Szép Ernő szóhoz sem jutott, Ilosvay Rózsi folytatta:
— A nővérem az előszobában vár, én pedig addig el nem megyek innen, amíg kész nincs a szám.
Hogy’ végződött a csata, nem tudjuk, de Szép Ernő megígérte, hogy számot ír llosvay Rózsinak.

Színházi Élet, 1917/50