Klasszikusok kézfogása: Szép Ernő
B. u. é. k.
– Újévi elégia –
Januárnak első napján,
Hogyha földerül a reggel,
Megjelennek nálam, érzem,
Férfiak, nők nagy sereggel.
Január hó első napján
Elhagyott, bús kis lakomban
Évről-évre népvándorlás
És idegenforgalom van.
E szomorú évfordulón
Harci zajjal nekem esnek
A házmester, a mosóné,
Inasa a fűszeresnek,
A szemetes, rikkancs, hordár
És akiben sok a fortély:
Táska nélkül, mint magánfél
Látogat meg most a borbély.
Jön a tejes, jön a fürge
Pikkoló, az apró-cseprő,
Jön, de nem kéményseperni,
Sötéten a kéményseprő.
S kihez sohse volt szerencsém,
Jönnek, jönnek mintegy százan…
Ó miért is részletezzem,
Ó miért is magyarázzam!
Rámtámadnak, rámorditnak
Zordon hangján egy zsiványnak
És részemre állítólag
Boldog újévet kívánnak.
„B. u. é. k.” nyomtatvánnyal
Elszánt arccal mind rám támad,
B. u. é. k., b. u. é. k. –
Négy betűben mennyi bánat!
Tele van a kezük, szájuk
Ujévvel és boldogsággal –
Ó, úgy értik mind a kettőt,
Hogy a pénzem nyújtsam átal.
S én átnyújtom hősiesen
A tömérdek szép ezüstpénzt –
Szegény szabóm, hogyha látná,
Szívszélhüdést kapna tüstént.
És megfogyva és letörve
Állok majd ott én, a bamba,
Míg családom, amely koplal,
Sírva borul a nyakamba.
S rebegem, mint minden évben,
Félig halva, félig ébren:
Hogyha senki nem kívánná,
Mily boldog vón’ az újévem!
Pusztai Péter rajza