Leegyszerűsödnek a dolgok.
Meg kell találni a sötétben is azt a pontot,
amiben megkapaszkodhat.
Hajnal előtt. Áll a szőnyegen.
Mintha nem aludt volna még.
Egymás mellett, párhuzamosan futnak
a tegnapi történések. Kapcsolatszálak,
végükön idegenekkel.
Kérnek, szólítanak, parancsolnak.
Olvasd, hallgasd, nézd.
Jó, majd holnap.
Saját dolgai félbemaradnak.
Szétdarabolnak.
Két üzenet közt megsüti, megeszi, elmosogat.
A kert pihenhet, tiszta nedv minden.
A macskák is ázottan kerengenek az udvarban.
Már alig maradt, amin csodálkozni tud.
Ha mégis, egy részleten.
Kitör belőle a kacagás:
– Hát én ültem azon az „ágyon”!

2020-12-20