Mert nincs előzménye, reménye nulla
volt, ahogy a pusztába kiáltott
szó is csak visszhangra hagyatkozott,
sárból emelkedik vagy égből hull a

gyümölcs, míg a fának gyökere, ága
soha nem láthatott napsugarat,
földből lett, aztán a földé maradt,
ott vert sátrat, ahol konokul rág a

fekete bogár és vérré változik
renitens meggondolásból a víz,
a keresztfából meg tetőgerendát

ácsol a segéd, éppen a hatodik
napon, a közönség harsogva bíz-
tatja, rugdalja, kétezer éven át.

2020. december 23.