Fülöp Kálmán: Léptei alatt sír a kő

2020 karácsony estéjén

Nem véletlen –
felfal magányom,
börtönbe zár a félelem,

a sötét átfésüli
álmom, s a papíron
reszket kezem,

lassan kiég, mi
eddig annyi örömöt,
sok-sok jót adott,

magam sem tudom
mivé lettem, s azt sem,
hogy ki is vagyok,

napjaim szürke térbe
hullnak, s már meg
sem szólít az idő –

úgy megy tovább,
rezzenéstelen arccal,
s léptei alatt sír a kő.

2021. január 7.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights