Hölgyeim és Uraim,

bocsássanak meg, már megint gyerektörténettel jövök – de hát ebben a rovatban az életösztön ama röpke, egyéni villanásait gyűjtögetem, amik mellett rendesen elszalad a konvenciókra, mindig visszatérő formulákra kényszerült „jelen történelme” az újságírás – és mit tehetek róla, ha ilyet főként a gyerek produkál?
Ehhez mit szólnak?
Én csak továbbadom, Ernő meséli.
Kérlek szépen, jövök haza este – elordítom, magam, Jézus Mária, mi van itt, árvíz, csőrepedés, földrengés?! Egy vízben a lakás, szakácsné, szobalány kétségbeesetten szivattyúznak, vezetik le a vizet, törölgetnek. Mi történt? Tessék a Jancsi ifiurat megkérdezni, aki kint bőg a konyhában. Az csinálta, míg két óráig egyedül volt a lakásban.
Hát mit tettél, gaz kölyök? Hát elindította, kérlek, a fürdőszobacsapot, és két óráig folyni hagyta,
Ő meg lefutott addig ródlizni. De miért tetted? Elfelejtetted bezárni? És hogy mersz te lemenni ródlizni, öttől hétig, mikor tanulni kell!
No, erre abbahagyja a bőgést Jancsi, és büszkén, dacosan felvágja a fejét – hát igenis, éppen a tanulás miatt van az egész, tudd meg! Mert én azt papíron nem tudom kiszámítani sehogy. Mit, te apagyilkos? Hát azt. Azt az őrült hármasszabályt. Hogy aszongya, ha egy két négyzetméteres kád öt centiméter átmérőjű csövön másfél óra alatt telik meg, mennyi idő alatt telik meg egy két és fél négyzetméteres kád két centiméteres csövön? Gondoltam, mit törjem a fejem, a csövünk éppen két centiméter, majd megindítom, meglátom, mennyi idő alatt telik meg a kád, és szépen beírom a megfejtést, addig egy kicsit lemegyek ródlizni. Nem tehetek róla, hogy a kád olyan hamar megtelt, és hogy olyan jó volt ródlizni.
Hát mit szólsz, kérlek?
Mit szóljak? Remek kölyök. Einstein talán nem lesz belőle, de gyakorlati, esetleg politikai vagy hadvezéri pályán nagy jövőt jósolok neki.

1929. 02. 17.

Forrás: Hölgyeim és Uraim, Ismeretlen írások, 1927-1938. Szépmíves, 2020