A KECSKE

Az Operaház „Dinórah” előadásainak szenzációja az a jól dresszírozott kecske, mely bámulatos precizitással végzi nehéz színészi feladatát. A múltkoriban a színpadon végigbaktató kecske bámész szemekkel nézett a zenekarba és a karmesteri pulpituson ülő karmesterre.
— Fiúk — szólt a színész-páholyhan ülő dr. Dalnoky Viktor —, ez a kecske olyan okos, hogy még a partitúrában is kiismeri magát.
— Lehetséges, de csak egy esetben — vágott közbe Szemere Árpád. — Ha a partitúrában kottafejek helyett — káposztafejek szerepelnek.

Színházi Élet, 1918/3

DISZKRÉCIÓ

Heltai Jenő is beszegődött a filmszerzők sorába. A vászonra akarja átültetni egyik színdarabját. Ez alkalomhól kifolyólag szorgalmasan látogatja a mozikat, és a napokban is kiment Pakots Józseffel a Corso moziba. Heltai figyelmesen nézte az érdekfeszítő történeteket, de mindannyiszor egy levelet
vetítettek. Heltai mindig odafordult Pakotshoz: Kérlek, barátom, olvasd fel, mi áll ott?
Pakots egy ideig türelmesen olvasgatta a leveleket, de azután megjegyezte:
— Nem is tudtam, hogy rövidlátó vagy.
— Rövidlátó? — felelte Heltai —, nem voltam én soha életemben.
— Hát akkor miért olvastatod velem a leveleket?
— Mert én sokkal diszkrétebb vagyok, semhogy idegen emberek levelét elolvasnám!

Színházi Élet, 1918/4