Az egyik spanyol nyelvi web-portál mindennap elküld egy találomra kiválasztott spanyol szót (La palabra del día), annak etimológiájával és egyéb összefüggéseivel. Minden nap elolvasom a friss adagot. Ma az (ét)olaj volt soron. Az olíva-(olaj-)fákkal teli mediterrán vidéken csak a spanyolok nevezik arab (közel-keleti) eredetű szóval aceite-nek az étolajat (és aceituna-nak az olajbogyót).

A magyar megnevezést a szlávból vettük ’kölcsön’, ők meg – végső soron – a görögből (az is medfiterrán kultúra). A szófejtő szótáraink szerint az olaj – ez a ‘növényi eredetű, szobahőmérsékleten folyékony zsiradék’ (olívaolaj, repceolaj, napraforgó-olaj), no meg az ’ásványolaj’ is (az üzemanyag meg a fűtőanyag) – szláv eredetű szó: szerbül olaj, szlovénül (régiesen) és szlovákul olej, oroszul олей (régebben: олѣй ) – ez viszont az ófelnémet olei formán át a latin oleum szóra vezethető vissza (amely az oliva – ‘olajfa’ – szóval kapcsolatos), ami az ugyanezt jelölő görög elaia-ból jött. /Ezek a szavak az olajfát is és minden egyéb ’olajos’ növény hasznos végtermékét egyaránt jelölik./ A magyar szóalak a szlávból hangrendi illeszkedéssel jött létre (a románban pl. megőrződött a szláv – a bolgár – forma: ulej ; a többe száma: uleiuri; van egy – szintén szláv eredetű – hasonló román szó, amely odvas fát, faodút jelöl, a méhek kedvenc helyét – és innen a mézhez ’föltalált’ lépet is jelenti – de ennek a többe száma eltérhet: uleie. A DEX szótár ismer romániai nyelvjárási oloi szót is – talán magyar hatás emléke, de zăitin-t is – ez meg lehet spanyol-zsidó – szefárd – emlék.)… Ennyit az etimológia kapcsán. Folytassuk a kutakodást !

Az olívaolaj, amit az olajfa terméséből sajtolnak, a Mediterráneumban a gabona mellett a legfontosabb termék. Lexikonokból azt is tudhatjuk: nemcsak főztek vele, használták gyógykenetként is mérges csípések, égési és más sebek kezelésére, testápolószerként és mécsesbe, hogy az égő kanócot táplálja. A zsidó Hanuka-ünnep is a szent mécsesekhez való rituális olajjal kapcsolatos. Szent olajjal kenték föl – „tartósították” jelképesen – a zsidók királyait, ennek nyomán e művelet az európai koronázási szertartásoknak is legfontosabb mozzanata lett. Az olajfa termékenység- és tavasz-jelkép volt. A bibliai vízözön-elbeszélés galambjának a csőrében lévő olajág a téli árvizeket felszárító meleg érkeztét is hirdeti; de tavasz-jelkép az olajág a keresztény szimbolikában is (ma: a béke jelképe). Jézust az Olajfák-hegyén fogják el ellenségei ( a jeruzsálemi domb héber neve: Har haZeitim , arabul Dzsabal az-Zaitun; az összeállítás elején szereplő aceituna gyökere van mindkettőben; érdekességnek megjegyzem, hogy az arab elnevezésben a domb /hegy, szikla/ Dzsabal-ját Gibraltárból ismerhetjük, az ugyanis nevét az ott Afrikából Hispániába átkelt – és azt hamar meghódító – Tarik vezérről nevezték el Dzsebel al-Tariknak… Visszatérve a Szentföldre: a zsidó hit úgy tartja, hogy az utolsó ítélet majd az Olajfák hegye alatt, a Jósafát-völgyben (Kidron) kezdődik; a zsidók ezért temetkeznek a város melletti hegyen és környékén már évezredek óta. Az Újszövetségből ismeretes, hogy Jézus az utolsó vacsora után a tanítványokkal elment imádkozni a hegy lábánál lévő Getszemáni-kertbe, ahol a Mestert csókkal üdvözölte az őt eláruló Iskarióti Júdás. Jézus. Krisztus itt mondta el tanítványainak a Miatyánkot, az Úr Imádságát is…
Az Olajfák hegyén áll a Nemzetek Temploma /Basilica Agoniae Domini)/ – mögötte a Szent Mária Magdolna orosz pravoszláv templomával. A hegy csúcsa fölé magasodik az orosz orthodox templom harangtornya. Itt, a Jézus Menybemeneteléről elnevezett kolostor területén már az ötödik-hatodik században is keresztény kápolnák álltak. A csodálatos Mária Magdolna templomot III. Sándor cár építtette 1886-ban; messziről látható hét aranyló hagymakupolája a XVI-XVII századi orosz stílus jegyeit viseli. A Mária Magdaléna templomtól egy kőhajításnyira van a Getszemáni (Gecsemáné-) kert (majorság) – neve a héber Gat Szmanim – az olajprés helye megjelölésből származik (a ’Gecsemáné’ a latin átírásban – Gethsemane – egymás mellé került t és s betűk magyaros olvasata) …

Záró érdekességnek: Domitianus császár (uralkodott: 81-96) idejében Róma kapuja előtt forró olajjal telt fortyogó katlanba vetették az egyik tanítványt, János evangélistát és apostolt, aki emiatt kapta hagyományos Olajbanfőtt Szent János nevét. De nem itt szenvedett mártíromságot (nem főtt meg az olajban): sértetlenül került ki az edényből…