Utassy József (1941-2010): „Írok hát igazat, árván…*”

Te meg a tenger

Én elkísérlek, el a tengerig.
Folyókat búcsúztatnak így a fűzfák,
megtorpannak a parton, lengetik
ágaikat, borulnak, gyönyörűm, rád.

A rengeteg víz megráng, remeg érted.
Velem a fűzek szomorúan nézik,
ahogyan átadod magad a kéknek,
s hűtlen hajód lassan tovafehérlik.

Minden mozog

Robog a hold, felhő,
fűben pocok szalad,
gyorsvonat csattog el
a csillagok alatt.

Ámulat

Farkasszemet néz
a Holddal egy kisfiú.
És pisil, pisil.

Hogy hogyan élek?

Lustán, akár a
lajhár, és iparkodón,
mint ezer hangya.

Tél, 1951

Itt ül a suszterájban.
Egy barna tölgyfalócán
sültkrumplit sózogat. Kint
nagypelyhű csillaghó száll.

Csizmák fényébe bámul.
Hallgatja, mit beszélnek
a pipával parázsló
parasztok: – „Nem, nem élet,

nem élet ez. Sanyargás!”
Szívük üres. Üres, mint
fejük fölött a padlás.

Itt ül a suszterájban.
Gyermek. Nincs szava. Hallgat.
Mit is tehetne mást még?!
Csináljon forradalmat?

Csak ül a suszterájban,
s egy barna tölgyfalócán
sültkrumplit sózogat. Kint
nagypelyhű csillaghó száll,

szél fúj, sötétedik, és
a hófüggöny mögül már
dereng a drótkerítés.

Szüret után

Pihen a prés.
Mustszag bódít.
Zenél a csönd,
hallgatom.

Szőlőszem és
részeg darázs
hempereg az
udvaron.

Kihallgatás

– Mondja, ezen a tüntetésen,
ahol született hős elég:
mi volt az Ön megbízatása?

– Csőcselék voltam, csőcselék!

Világ vagánya

Itt állok f e l p o f o z v a.
Kitiltva. Lefokozva.

Mellemről potyog az érem.
Nincs kedvem csúszni térden!

Vagyok a világ vagánya.
Vállamon iszonyat árnya.

Árulás ezüstje nem kell!
A nap: ingyen is fölkel.

Írok hát igazat árván!
A hold a hangulatlámpám.


*A 80 éve született költő emlékére. Forrás: DIA

2021. január 11.

Szóljon hozzá!