Hölgyeim és Uraim,

ugyan kérem, mondtam Szegény Embernek, kárpótlásul, amiért ezúttal, véletlenül, nem tudtam őt kisegíteni azzal a kis összeggel – ugyan kérem, mondtam Neki.
Ugyan kérem.
Nem olyan borzasztó a dolog, ahogy Ön látja. Fel a fejjel. Ugyan kérem.
Hát igen. Egy kis gazdasági válság. Az van. Egy kicsit nehezen megy minden. Dehogy így meg úgy, hogy itt csak főnyeremény segít, hogy itt nincs munkalehetőség, nincs pénz, nincs segítség, hogy el kell pusztulni, megefféle, hogy kárvolt beleszületni ebbe a korba – ezek mind olyan pesszimista, defetista beszédek.
Mér, azt hiszi, más korban nem így volt. Sokkal rosszabbul volt. Véletlenül. Véletlenül képzelje el, maga az ókorban születik. Na kérem. Lehetett volna rabszolga, például. Dolgozhatott volna egész nap, piramist építhetett volna, ingyen, míg éhen döglik, bocsánat. Vagy a középkorban, vagy valami nagy zsarnokság idején, mit tudom én, mikor elnyomatás volt.
Ez egy nagyon rendes kor. Véletlenül. Demokratikus kor. Szabad verseny. Ideális állapot. Az embereket ugyan nem tekintik egyenlőknek, mint holmi nyakatekert forradalmakban, ahol az egyenlőség azt jelenti, hogy mindenki egyenlően elpusztulhat – ellenben az esélye mindenkinek egyenlő. Szabad verseny. Mindenki odaállhat a starthoz, versenyezni, érvényesülni, verekedni. Mindenki mutassa meg, mit tud, mihez ért. Igen, van gazdag és szegény – viszont mindenki lehet gazdag, ha van tehetsége hozzá, hogy megcsinálja.
Hogy szerencse kell hozzá, nem tehetség!
Hát akkor szerencse. Bánom is én. Mindenesetre kedvezőbb állapot, hogy szerencse esetén vihetemvalamire, mintha egyáltalán nem állana fel az a reménység, hogy esetleg szerencsém lesz.
Hát igen. Főnyeremény.
Jó, hát legyen főnyeremény.
Tessék főnyereményt csinálni!
Hogy hogyan kell főnyereményt csinálni?
Sehogy. Akárhogy. Várni kell, míg kihúzzák a sorsjegyét.
Mit beszél? Hogy nincs sorsjegye?
Ja barátom, sorsjegy nélkül nem lehet főnyereményt csinálni. Tessék sorsjegyet venni.
Hogy mennyi? Ha jól tudom, százhúsz pengő, egy egész.
Dehogy – félreértett! A sorsjegy kerül annyiba. Maga azt hitte, hogy százhúsz pengő a főnyeremény?
Akkor igazán nem lehet magán segíteni.

1929.07.07.

Forrás: Hölgyeim és Uraim, Ismeretlen írások, 1927-1938. Szépmíves, 2020.