Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (108.)

Ionel Simota: Capitol cu îngeri. Dintr-un volum COLECTIV.
(Editura Magic-Print, Oneşti, 2016, szerkesztő Cserei Árpád, borító és a szerző portréja Cosmina Marcela Olteanu)

2015. október 30.-án a bukaresti Colectiv szórakozóhelyen a Goodby to Gravity metálzenekar ingyenes lemezbemutató koncertjén a pirotechnikai kellékek lángra lobbantották a zajszigetelő anyagokat, majd a tűz átterjedt az egész helyiségre. Románia legsúlyosabb, hasonló jellegű katasztrófájában hatvannégyen haltak meg és több mint kétszáz sebesültet ápoltak hosszabb-rövidebb ideig más országokban is.
A tragédiát még mindig nem dolgozta fel az ország közvéleménye. Ionel Simota (1971) kettős tördelésű kötetében a Colectiv-gyászra emlékeztető verseit fekete alapon, fehér betűkkel jelentette meg, más verseinek válogatása a hagyományos nyomdai formát követi.
„Elhamvadt bennem az utolsó csók/ Véremből szürke hamufolyam áradt szét/ Lelkemből ragyogó, hófehér madár röppent fel/ Vele együtt szálltam az egekbe/ Ott az angyalok zokogva fogadtak. /Elhamvadt bennem az utolsó gondolat.” Csupán néhány sorát fordítottam le egyik versének, amelynek stílusa, látásmódja jellemző a szerző más, leginkább a természetből, a szülőhelyből, egyéni életérzésekből és mély vallásosságból fogant érzéseinek.
Frenciugi-ban, egy kis Iaşi megyei faluban látta meg a napvilágot, ám a középiskolában, az egyetemi évek alatt a moldvai főváros pezsgő kulturális élete határozta meg alkotói pályáját. 1990-ben került Csíkszeredába, 1997-től a Buna Vestire (Örömhír) román irodalmi kör vezetőjeként következetes irodalomszervező tevékenységet fejtett ki, számos hazai irodalmi lapnak a munkatársa és közben egész sor kötetet jelentetett meg, amelyek közül a Romániai Írószövetség brassói fiókja – a székelyföldi román írók-költők ide csatlakoztak – többet is díjazott.
Ionel Simotát 2019 októberében Hargita megye tanácsa Pro Hargita díjjal tüntette ki és ekkor kaptam tőle ezt a roppant elegáns megjelenésű kötetet. Nicolae Labiş és Nichita Stănescu hatását olykor felismerni versein, de a jelenkori román költészet és próza olyannyira sokszínű, hogy folyamatait, alkotóit még az sem tudja követni, aki rendszeresen és nem véletlenszerűen találkozik a román lírával. Úgy tűnik azonban, hogy ez a költészet néhány politikus és politizáló költőjének a távozásával jórészt lemetszette saját agitatorikus kinövéseit és egyre inkább a szakmai-esztétikai értékek, a belső, egyetemes emberi világok és értékek fele fordul. Persze, társadalombirálatának a legjobb hagyományait sem feledve.

2021. január 13.

Szóljon hozzá!