Óda Gyergyóremetéhez. Egy nagyközség miesnapjai.
(Hargita Megyei Kulturális Központ, 2007, magyar szöveg Bajna György, szöveggondozás, román nyelvű szöveg Cseke Gábor, angol fordítás Boros Csilla, tervezés és nyomdai előkészítés Ádám Gyula.)

Fél évszázados újságíráskodásom alatt soha nem írtam le ezt a szót: miesnap. Lehet, hogy sokfele éppen annyira szokatlan, mint számomra. De a Marosmentén, Gyergyó és Szászrégen környéken nem az. Hétköznap, munkanap. Állítólag a művesnapból, a mívesnapból származik. Ám mindazt, ami ebben a több mint száz oldalas, eredeti formátumú könyvben van, azt nyugodtan nevezhetném művésznapoknak is.
Ugyanis a Hargita Megyei Kulturális Központ által immár hosszú esztendők óta megrendezett nemzetközi fotótáborok tizenkettedik állomását 2007 októberében éppen Gyergyóremetén tartották, és ennek lenyomata az ihletett szövegekkel is társuló fotóalbum, amelybe a településsel kapcsolatos archív fotókat is beékeltek, mindenekelőtt az 1940-1944 közötti évekből.
Magától értetődik, hogy a nagymúltú községeket felkereső fotóművészek egy hét alatt elsősorban azt fedezik fel, ami elüt a megszokottól: a táj jellegzetességeit, az egykori népi építészet mai töredékeit, a korabeli életvitel jellegzetességeit, különleges mesterségeket és arcokat. Ami hangulatos, egyedi, de ugyanakkor emberközpontú.
A saját, nem fotóalbumban, hanem emlékekben rögzített Gyergyóremetémben azonban nem csupán a múlt bukkan a felszínre, hanem ott él a jelen és a jövő is. Már nem tudom, melyik esztendőben, de mindenesetre 2010 után, amikor átmentem a községbe vezető Maros hídon, már rögtön éreztem, itt valami eltér a megszokottól, és csakhamar arra is rájöttem, hogy mi: a folyónak mind a két partja tökéletesen tiszta volt. Nem torlódtak össze az ágak között műanyagpalackok, nem kandikáltak ki a vízből színes ruhadarabok és a tisztaság már-már Hollandiára emlékeztetett.
De bent az utcákon is: olyan egykori házak előtt, amelyeknek a homlokzatát megmentették és új funkciókat kaptak. Az építészetileg is kiváló, funkcionalitásában is korszerű polgármesteri hivatal, az egészségügyi ház és a tűzoltók épülete előtt, a művelődési otthon körül, amelyet úgy felújítottak, hogy tekintve a kiváló színpadi felszereléseket, az erdélyi társulatok mondhatni egymás kezébe adták a kilincset a vírus előtt.
És az utóbbi három évtizedben felállított szobrok, legyenek történelmi vagy jelenkori fogantatásúak valamennyien távol állnak a giccstől és neves szobrászok művei. A helyi anyagok felhasználásával készült közösségi ház, amelyben az időseket is ellátó, modern konyhával fölszezrelt óvoda, sőt erdei gyümölcsfeldolgozó is működik, igazi műépítészeti gyöngyszem.
Néhány esztendőre rá, 2017-ben, Laczkó-Albert Elemér polgármester meghívására Gyergyóremetén beszélgettem helyi újságok és honlapok szerkesztőivel a médiáról. A nyomtatottról és az online-ról. Mert itt mindenre figyelnek: a fenntartható és szakemberek által kidolgozott fejlődési elképzelésekre és uniós pályázatokra éppúgy, mint a hagyományok éltetésére. Az országos és megyei költségvetési forrásokra, a velük járó kapcsolathálókra ugyanúgy, mint a helyi erőforrásokra. És noha jó néhányan fekete napokat jósoltak, nem omlottak össze akkor sem, amikor országosan ismert és elismert tejporgyáruk bezárt.
„Szeretem ezt az egységes és sokarcú falut – írja a polgármester a könyv tömör előszavában -, amelynek a legnagyobb értéke az ember. Az az ember, akit a külföldi építőtelepről hazatérő szomszédfalusi munkatárs úgy írt le, hogy heten vagyunk ott magyarok, s a többi mind remetei.”
A remetei ember tehát más. Sajátos. Önálló. Autonóm. Az autonómiát éppen ezért soha nem a szólamokban kellene keresni, hanem itt a földön. A hétköznapokban. A mindennapi életben. Mondjuk Gyergyóremetén. Vagy Kalotaszentkirályon. Vagy Csíkszépvízen. Vagy Erdély még jónéhány községében, ahol nem sokat beszélnek róla, viszont – gyakorolják. Ahol minden működik, fejlődik, gyarapodik. Ahol az elöljárók, az értelmiségiek, a vállalkozók, az ott lakók nem csupán a történelmi visszhangokra figyelnek, hanem építik, gazdagítják és a huszonegyedik századdal összhangba hozzák. A miesnapokban.