B. Tomos Hajnal: Töklámpás

Majd harangozok érted
vecsernyére,
napvérzésre,
mikor elindul benned a túlvilág.

Az ittmaradó,
a már félretaposott,
kihasznált, becsapott,
megzsarolt, lerágott kedves,
mint kivájt töklámpás,
szélesen mosolyog nélküled,
mi tagadás ?
megkönnyebbülten.

Mikor kiásnak,
csontjaid, mint ismeretlen írás,
titkolják kőkorszakbeli szerelmeid
s valakinek eszébe jut:
harangozni kéne napvérzésre.