HOGYAN KÖSZÖN BRÓDY SÁNDOR?

Sándor bácsinak nagyon sokan köszönnek, őt mindenki ismeri Pesten, ő az, akit nem lehet összetéveszteni senkivel, nem hasonlít rá — bókként legyen mondva — egy ember se Magyarországon. (Az egyik fia csak, de annak se olyan fiatalos a képe, mint az övé.) Nem nyúl a kalapjához, pillanatra ránéz a köszönőre: ismerős, ismerős, de a jó isten tudja, honnan, biztos’ ismerős, csak tudnám, kicsoda? Igazán nem ismerhet rá mindenkire, akivel talán csak egyszer beszélt. Már pedig neki nemcsak köszön, akivel egyszer beszélt, de az is, akivel egyszer sem.
Sándor bácsi meg nem tesz különbséget, mindenkinek Így fogadja a köszönését:
— Szervusz, fiúka, hogy vagy, hogy vagy, mi újság, egészséges vagy, az a fő, no szervusz, fiúka.
Ez nála a fogadjisten. Ha idősebb a köszönő, még hozzáteszi:
— …mit csinál a gyerek?
Ha fiatalember:
— …jányok után szaladsz? mit csinálnak a jányok?
Ha régi, jó ismerős, aki köszönt, láthatja: Sándor bácsi ráismert, örül neki.
Ha nem fontos, vagyis jelentéktelen ember —, legyen boldog.

Lukács Gyula

Színházi Élet, 1918/27