A roncs évekig a városi sportcsarnok kerítésénél volt, odatámasztották, össze ne roskadjon. Vagy három hónapja a parkoló fő helyére vonszolták, lehet, térdísznek, mert manapság minden az lehet, de még az ellenkezője is. Ha viszont prózaibb a gondolkodásunk, valószínű, így akarják valakik a tulajdonost emlékeztetni: már rég végső nyugalomba kellett volna helyezni ezt az egykori Renault-minit, és ennek is megvan az adminisztrációja.
Régi ismerősöm ez a kocsi. Még rendszámtáblája is hiteles, ez volt az UFF zéró-egyes. Az indiánüvöltés természetesen udvarhelyi. A betűszó azt jelenti: Udvarhelyi Fiatal Fórum. Ami olyasféle politikai dedóként működött, mint a másik térfélen az UIET, az viszont az Udvarhelyszéki Ifjak Egyeztető Tanácsa. És megvolt a minta is, amit, mint általában, az öregek gyakoroltattak be velük. Következésképpen az egyik az RMDSZ-t, a másik a Magyar Polgári Pártot mondta mentorának. Ebben a mentorkodásban az is benne volt, ki kinek az ellensége, mert a politika már csak így működik. És már csak így lehet továbbgondolni az UFF-ra meg az UIET-re kiszabott szerepeket. Szerencsés voltam, én még láttam annak idején azóta már diszkréten őszülő férfiakat ebben a kocsiban. A zéró-egyes olyasféle ikonja lehetett szerény kis városunk forgalmának, mint az Államokban vagy bárhol a világon az Elnök kocsijának. Ezek az egykoriak manapság a városi adminisztráció vagy kultúra egy-egy jó állását ragadták meg, a mostanában militarizálódó köznyelvi szóhasználatban a stratégiai fontosságú helyeket. A másik táborban szintén, s mert parlamenti képviseletük is van, akár országos hatású politikusokká is kinőhetik maguk. De csak miután elvégezték a politikai óvodák gyakorlati tanfolyamait, és megkapták a stamplit, felirata: MEGBÍZHATÓ. Azontúl a felnőttek tanácsában üldögélnek a hatalom alsó, középső, felső szintjein, és a taktikai tudás, amit az idősebb politikusnemzedéktől tanultak el, arra is jó, hogy mondjuk hányadot szerezzenek a szülőföld határából, kőbányájából, mert (mint e zordon táj egyik kiváló ismerője mondta), itt csak kő van, amit az élelmes székely kemény munkával arannyá változtat. Ismétlem: kemény munkával. Amihez most hadd kívánjak sok szerencsét. Ezt én teszem hozzá: és pontos vagyonbevallási nyilatkozatot.

Erről a szerencsétlen, emberszámba se vehető roncsról kezdtem el diskurálni, már csupán két megjegyzésem van. Egyáltalán nem lepődöm meg, hogy az egykori fiatal demokraták, akik magával az istennel is leálltak vitázni, mára öreg oligarchák lettek. Már e felismerés is megérte a jegyzetet. Másodszor pedig a Kafé irodalmi és fotóművészeti onlájn, akkor meg minek etetem a politika ocsújával a Főnixet? Hát a rendszerint Mellékelt Ábrának mondott fotó megvan, a többi magától jött…

1. Skandikamera:
   2021. január 8. 08:58

   „Erről a szerencsétlen, emberszámba se vehető roncsról kezdtem el diskurálni…”

   Az autót újkorában sem lehet „emberszámba” venni.

   Ez a keserű valóság.

   :-)))

2. Kendi Kiméra:
   2021. január 9. 08:27

   A poézis hatalma: 1. az átjárás természetessége az élő és eszközvilágban, s ami közös – hogy esetünkben egyik is, másik is roncs. Lehetetlen műszó, de értelmére figyeljen: a világ megemberiesítése, és ezt középfokon még így tanítják. 2. A ló is ember, Csurka István prózakötete (1968, Szépirodalmi). De még az autó (új, nem új) is.