Hölgyeim és Uraim,

olcsóbb lett, olcsóbb lett, mégiscsak olcsóbb lett, úgy-e mondtam, hogy nem kell türelmetlenkedni, nem kell lázongani, forradalmat csinálni, be kell várni a gazdasági élet természetes fejlődésében az egyensúlyt, ki kell jönnie az igazságnak, a kereslet és kínálat törvényei nem ismernek politikát – olcsóbb lett, olcsóbb lett, csak azért is olcsóbb lett, hiába áskálódtak a gonosz spekulánsok, áru-rejtegetők, árfelhajtók, szívtelen nyomorgatói a szegény fogyasztónak – olcsóbb lett, olcsóbb lett a vagyontalan polgár, akinek nem volt módjában csak úgy egyszerre kifizetni, még arra se igen gondolhatott, hogy lassankint kuporgassa össze az árát, most megkönnyebbülve sóhajt fel, sovány erszényét tapogatva – olcsóbb lett. olcsóbb lett, s az a nagyszerű, hogy ez nem egy elszigetelt jelenség, egész Európában olcsóbb lett, akárhová mész, akárhonnan rendeled és hozatod, a szállítási költségeket beleszámítva is olcsóbb lett.
Én először egy berlini lapban olvastam, még nem mertem hinni a szemeimnek, de aztán a magyar lapok is átvették, megerősítve az örömhírt. Állítólag valami nagy tőzsdei spekuláció összeomlása okozta a hirtelen árzuhanást – de mi közünk hozzá? A világcégek, sajnálattal bár, kénytelenek most már tudomásul venni.
Hogy olcsóbb lett az oroszlán.
A berlini, londoni, párizsi és alexandriai állatkertek szállítói fél áron kínálják, akárkinek.
Nincs szükség többé közvetítőkre, ázsiót se szed a lelketlen ügynök.
Oroszlánszükségletét bárki akadálytalanul kielégítheti.
A tehetősebbek annyi oroszlánt vehetnek, hogy még fölöslegük is marad – karácsonyra, újévre megajándékozhatják szeretteiket.
A szegényebbek, ha még így is sokallják, esetleg havi törlesztésre juthatnak hozzá – bátorság!
Szegény költő persze még így is fájó szívvel vágyik, hiába, hogy egyszerre, egy egész eleven oroszlánt vehessen magának. Mindegy. Vannak jószívű adakozók, nekem nem kell egyszerre minden, akinek virág kell, nem hord rózsakertet. Én megelégszem az oroszlánrésszel is.
Mondjuk a szívével, mint Richárd kollégám.
A körmüket átengedem fiatalabb kollégáimnak.

1929.10.13.

Forrás: Hölgyeim és Uraim, Ismeretlen írások, 1927-1938. Szépmíves, 2020.