Ebédnél Vadmalac kifejtette, hogy ő valakinek az arcából meg tudja állapítani, ki ölné meg őt, amennyiben úgy hozná a sors. Az arcból meg a pillantásából.
Kismalac érdeklődő szemmel nézett az apjára, Malackát is meglepte a kérdésfeltevés, de csak a koma szólt, illetve kérdezett:
„Puskára gondolsz? Háború…?”
„Puska, tőr, kés, kapa, hogy a ká betűnél maradjunk.”
„Hm.” – volt a koma reakciója. Meg ez: „Ismerősökre vagy ismeretlenekre gondolsz?”
„Olyankor mindenki idegen.” – Ezt válaszolta sokat sejtően Vadmalac. S még tett a tányérjára két tölteléket.
Amit Malacka jóleső érzéssel nyugtázott, mert azt jelentette, hogy jó a főztje.
„Nézz rám – mondta ekkor a koma. Kihúzta magát, hegyes fülét az égnek emelte, megsimogatta szőrét a pofáján, és megkérdezte: – Szerinted én is gyilkos lehetnék?”

Forrás: Lenolaj.hu