Bulevárd. Még úgy őrzi emlékeink,
akár a Csendet hullott ostorfa-levél.
Éj. A Bujdosók lámpása felénk int,
megcsillan fölöttünk, szememben elalél.

Hófelhő-méltóság gurul az égre.
A fák. Koronájuk förgeteggel dacolt.
Néznek kimondhatatlan messzeségbe,
pártát borít tépett szép fejükre a Hold.

Alattunk a Város, kigyúlt szemekkel.
Lucfenyők gyantás illata máig elér.
Rabul ejt most is, hiába menekszel,

csonttollúak éji zenéje. Bohó
emlék. Most szívemhez közel hajol. Ledér,
apró pelyhekben hullani kezd a hó.

20201. január 9.