Marosugrán öt Haller gróf tartózkodott: Haller László (1717-1751),(V.) Haller Gábor (1749-1822), ( VI.) Haller Gábor (1790-1832), Haller György (1818-1892), Haller György (1861-1944). Az utóbbi Kerelőszentpálra költözött.
A jelenlegi erdélyi irodalmi berkekben mindenekelőtt a kerelőszentpáli Haller Jánosnak (1626-1697), a „Hármas história” írójának nevére emlékeznek a Kriterion Könyvkiadó Téka sorozatában megjelent művének köszönhetően.
Viszont dédunokájáról, Haller Lászlóról jóval kevesebbet tudunk, és ennek fiáról, Haller Gáborról már csak a lexikonírók számolnak be néhány soros életrajzzal.1 Eddigi ismereteink szerint Haller László volt az első szentpáli gróf, aki Marosugrára költözött2 Ezt az állítását, mely szerint „ A család első tagja, aki Ugrára költözik, gr. Haller László”3 – Kazinczy Ferenc is igazolja egyik levelével, amikor 1816-ban Döbrentei Gáborral, az Erdélyi Múzeum folyóirat alapítójával, az ugrai Haller-kastélyba látogatott.4 „Itt, e szobákban szólala meg magyarul a Fénelon Telemachja; annak fordítója atyja vala a ház és hely mostani birtokosának,”5 Haller Gábornak. Ezek szerint a szerény marosugrai barokk kastély a XVIII. század első felében már létezhetett. Haller László könyvszerető, könyvgyűjtő, a francia irodalom hódolója volt, akárcsak Gábor fia. „Erdélyben a franciául olvasókat a Gróf tartja könyvekkel” – olvasható Kazinczy egyik erdélyi levelében.6

Már Haller László édesapja, (III.)Haller Gábor (1685-1723) is nagyra becsülte a tudományokat. Folyton, utazás közben is, olvasott. A latinon kívül beszélte a német és a francia nyelvet. Felesége, az özvegyen maradt fiatal Károlyi Klára, akit a főúri asszonyok örök mintaképeként tartanak számon, a félárván maradt Lászlót és testvéreit, az idősebb Istvánt és öccseit, (IV.) Gábort és Sándort átengedte a nagyapa, az 1711-es szatmári béke aláírója, gróf Károlyi Sándor (1669-1743) gondjaira, aki úgy nevelte, neveltette őket, mint a saját fiát, Ferencet.

Károlyi Sándor

Károlyi Klára

A gyerekek nevelőjét 1723-ban arra utasította, hogy ne csak latinul tanuljanak, hanem játék közben is németül beszéljenek. Az unokák nevelője számára húsz pontban sorakoztatta fel nevelési elveit. Tanulmányaikat Pozsonyban (1724-1727), 1727-től Nagykárolyban, 1731-32-ben Pesten a piaristáknál, majd 1733-34-ben a nyitrai piarista intézetben folytatták. Ekkor László a VI. osztályba járt. Ő volt a négy gyerek közül a legszorgalmasabb a tanulásban. Nyitrán, a 17 éves Lászlóra nagy hatást gyakorolt a szerzetesi élet. A piarista főnök, Cörver Elek írja a nagyapának, Károlyi Sándornak, hogy „Próbáltam mindenféleképpen lebeszélni a papi pályáról, és világnak előnyeit fejtegettem előtte, de állandóan megmaradt szándékánál, mindazonáltal Exc. híre nélkül az ő kérelmének engedni nem akartam(…)”7 Talán Lászlónak ez az elhatározása késztette a nagyapát arra, hogy 1734 őszén a kolozsvári piarista intézetbe küldje unokáit. László Kolozsváron fejezte be középiskolai tanulmányait, és 1736-tól három éven át jogot tanult Bécsben. Szorgalmas hallgatója volt az egyetemnek, és nagyapja kívánságát is teljesítette, tökéletesítette német nyelvtudását. Franciául csak 1738-ban kezdett tanulni. A francia nyelv elsajátítása kordivat volt a mágnások körében. 1738 augusztusának végén letette a jogi doktori vizsgát. 1739-ben már Péterváradon katonáskodik öccsével, a nagyapja által alapított Károlyi ezred önkénteseként. Részt vett a törökök elleni harcokban, Belgrád ostrománál, és abban a három napig tartó ütközetben, melyben Gábor testvére is megsebesült. Gyomorbaja miatt 1740 telén hazatér, és szinte egy évig betegeskedik. 1741 nyarán gróf Eszterházy József országbíró mellett gyakornok. Pozsonyból szinte hetenként tudósítja nagyapját az ottani eseményekről. 1742 júniusáig maradt az országbíró mellett. A főispáni szék elnyerése érdekében több magas rangú pártfogója volt, viszont más befolyásos személyek is benyújtották kérelmüket. Mária Terézia császárnő, aki Haller Lászlót kihallgatáson fogadta, végül is őt tartotta a legmegfelelőbbnek. 1742. október 20-án kinevezik máramarosi főispánnak. „Felkelőket” toboroztat, és 1745-ben részt vett a sziléziai hadakozásban, román nemzetiségű katonák élén. A hadakozásból visszatér Máramarosszigetre. Megnősül, feleségül veszi gróf Forgách Rózát (1725-1792). Marosugrára költöznek. 1749-ben megszületett Gábor nevű fiuk. Kazinczy tudósítása szerint élete utolsó éveit, a Telemakus fordítása idején, Marosugrán töltötte. Halála előtt egy elkésett megtiszteltetés érte: kinevezték a hétszemélyes tábla ülnökévé. Harmincnégy évesen, 1751. március 1-én távozott az élők sorából.8

Haller Lászlót, Francois Fénelon Telemákus bujdosásának történetei (Les vaentures de Télémaque) c. népszerű művének elismert fordítójaként tartotta számon a Marosugrára látogató Kazinczy Ferenc. „(…) tisztelettel léptem fel a grádicson, léptem be a szobákba – írja a nyelvújítónk. Midőn Haller László élt, senki sem írt úgy magyarul, s ő vala az, ami később Báróczi vala; kevésbé nyelvrontó mint ez; mert akkor nem vala még szabad annyit merni. Mint óhajtottam, hogy bár a mi Döbrenteinkkel és velem Szemere, Kölcsei, Szent-Miklósi, Farkas, az én Helmeczim és az, aki ennek karjain lépe a közhódolás elfogadására, Berzsenyi együtt lehettek volna itt!”9 Ezekből a sorokból is kiolvasható, hogy milyen felemelő érzés hatotta át Kazinczyt az ugrai Haller-kastélyban és annak könyvtárában. A magyarra fordított Fénelon-könyvet csak fordítója halála után, 1755-ben nyomtatták ki Kassán. Népszerűségét növelte a haladó pedagógiai elveket valló francia írónak a nevelésről vallott nézete, aki azért írta és jelentette meg művét „ (…) hogy kellemessé tegye, és a szabadság és az öröm látszata mögé rejtse a tanulást”10 tanítványa számára. És a jó fordításnak köszönhetően Kassán még háromszor is( 1758,1770,1775)kinyomtatták 11

Haller Gábor kétéves, amikor édesapját eltemették. Édesanyja férje szellemi hagyatékának örököseként nevelte három gyerekét, Antalt, Gábort és Erzsébetet. A Hallerek közül sokan, miután a katonai szolgálatot befejezték, Küküllő vármegye ispánjai lettek. Haller Gábor a kapitányságig vitte a hadseregben, majd József császár idejében (1780-1790) az 1775-ben egyesített Marosszék–Küküllő vármegye alispánja, később küküllői főispán húsz éven át (1790-1810), azután királyi táblai elnök, tartományi főbiztos s végre erdélyi kincstartó, császári-királyi kamarás, belső titkos tanácsos lett. Elismerésként megkapta a Leopold-rend nagykeresztjét.12
Bornemissza Klárát (1755-1796) huszonhat évesen, 1775-ben vette feleségül. A kerelőszentpáli sírfelirat arról beszél, hogy tizenegy gyerekük született. Ezek közül három fiú és négy lány ifjan meghalt (István, János, Imre, Rozália, Júlia, Mária, Erzsébet). Krisztina nevű lányát Cserey Farkas biológus, író, Kazinczy nagyra becsült barátja, Annát Berzenczei János, László fia Gyulai Józefát és (VI.)Haller Gábor(1790-1832) Bethlen Antóniát (1792-1880) vette feleségül.
Erdély egyik legjelentősebb főurának nagyszebeni székhelyét, házát, hivatali teendői miatt, sokszor meg kellett látogatnia. 1816-ban Kazinczy a következőképpen emlékezett meg marosugrai és nagyszebeni látogatásáról:
„Tíz óra vala, midőn meglátánk Ugrát, de a hely üres volt. Gróf Haller Gábor kevés órával előbb indula Szeben felé, hogy ott a szász nemzet comesét hivatalába beiktassa. Egy szelid arcú franciskánus, a ház káplánja, fogada el bennünket, s láttatá velünk a kertet, az istállót, s végre a gróf könyveit (…) Az ebédnél Döbrentei vevé a poharat, s libitatiot (köszöntőt) teve a Telemach fordítója árnyékának, mert Ugra annak birtoka volt, s a hely mostani ura annak fia.”13 Kazinczyék, az általuk nagyra értékelt Haller Gábort, néhány nap múlva meglátogatták a napjainkban is létező nagyszebeni palotájában. Kazinczy az „Erdélyi levelek”-ben így emlékezett meg az egyik jelenetről: „Gróf Haller Gábornak ebédjénél egy valaki csudálkozni látszott, hogy én Magyar-országi ember oly jól beszélek magyarul; ’s úgy hitte, nékem is, az Erdélyieknek is complimentet teszen vele, ha azt nekem szemembe mondja. Láttam, hogy szomszédja megrántá ruháját, ’s megsúgá neki, hogy hiszen én könyvcsináló vagyok. Az ember elveresedett; a’ Telemach fordítójának fia pedig, ez a fél magyar és fél franczia, nyugalma által fedezé el kedvtelenségét.”14 És ez a félig magyar, félig francia arra vállalkozott élete utolsó éveiben, hogy lefordítsa Montesquieu15 Esprit de lois (A törvények szelleméről) c. művét, melyet a nagy francia forradalom (1789) egyik szellemi előkészítőjének tekintünk. Úgy tűnik, hogy anyanyelvi szinten beszélt és írt franciául. Kazinczy, amikor egyik Hallerhez írt, Barcsay sírkövének feliratáról tanácskozott a gróffal, a következőképpen fejezte be levelét:”Ezt francziául is dolgoztam ugyan, de Annak írván, a’ ki mester a ’ nyelvben, úgy hittem, hogy felette szükségtelen dolgot tennék, ha azt is küldeném.”16 Haller Gábor 1812. március 30-án levelet írt Döbrenteinek, melynek egy részét, idézve, Berzsenyihez továbbította 1812 aug.16-án. „ Az Úrnak sokszori unszolása arra kért, hogy ezen közelebbről elmúlt télen, farsangi időtöltésül Montesquieu Esprit de loix-jának fordítását választottam magamnak, amint annak első kötetét el is végeztem. El fogom azt holmi jegyzésekkel az Úrnak küldeni stb.”17 A marosvásárhelyi állami levéltárban talált két följegyzés arról beszél, hogy Haller Gábor befejezte Montesquieu főművének fordítását, és elküldte branyicskai Jósika Jánosnak. Ezt írta a fordításhoz mellékelt mondat végére:„ (…)Ő Excellentiájának alázatosan bémutatik..”18 Kazinczy, erdélyi útjáról visszatérve, egyik rokonának ezt írta Jósikáról: „A cancellárius (azaz Haller Gábor) nekem azt beszélte, hogy jobb fej az egész Erdélyben nincs, mint Jósika János, s igazat mondott.”19 Annak ellenére, hogy Kazinczy elmarasztalta Haller Gábort magyar nyelvhasználata miatt, jó, szinte baráti kapcsolatukat fönnmaradt levelezésük bizonyítja.20 De ilyen jó baráti kapcsolatot tartott fenn Haller Orczy Lőrinc és Barcsay Ábrahám költőkkel is.21 Barcsai levelei Haller kézirattárában maradtak. 22 Barcsay halálára magasztaló beszédet írt francia nyelven, a „franczia Akadémia szokását követve”, melyet Kazinczy fordított le magyarra, és Döbrentei folyóiratában közölte.23 Csupán ez a magasztaló írása, de főleg Montesquieu művének lefordítása, mely számtalan történelmi, jogi, államelméleti és számos egyéb ismereteket közöl, arról beszél, hogy Haller Gábor kora egyik legműveltebb főura volt. Eddigi ismereteink szerint Haller négy levelet küldött Kazinczynak, Kazinczy kettőt keltezett, küldött Széphalomról Hallernek. Viszont sokkal gazdagabb volt ez a kapcsolat annál, mint ami ezekből a levelekből kihámozható. Kazinczy ismerte Hallerék Krisztina nevű lányát, akit, többek között, a következőképpen méltatott: „ (…) egy modesta, alkalmasan szép, tiszta fejű, olvasni-szerető Asszony.”24 A tudásszomjra nevelt Haller-lány férjéről pedig azt írta, hogy „ha van jó ember, és tiszta lelkű ember, úgy Cserei Farkas bizony az.”25 Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Cserey Farkas26 többször megfordult Marosugrán, eddigi ismereteink szerint 1806-ban, 1807-ben, 1808-ban, és Kazinczyval, számolásom szerint, háromszáznál több levelet váltott. Ebben a tekintélyes mennyiségű levelezésben sokszor találkozunk az após (ipa) nevével. Sajnos, az utókor nem foglalkozott Haller Gábor figyelmet érdemlő vállalkozásával.27 Nem derítették ki azt, hogy ki lehetett az 1830-as pozsonyi kiadású A törvények’ lelkirűl címmel magyarra fordított Montesquieu mű tolmácsa. 1833-ban ugyancsak Pozsonyban Rédly Károly (1791-1854) három kötetben adta ki Montesquieu a törvények lelkéről címmel a francia író főművét.28 Vajon, van-e a két fordítás között valamilyen kapcsolat? Talán a későbbi kutatás erre a kérdésre is választ adhat. Montesquieu könyvének XX. századi magyar fordítói, Csécsy Imre és Sebestyén Pál – a 2000-ben, ismét megjelentetett fordításuk bevezetőjében – talán Haller Gábor tolmácsolásáról írnak: „A fordítók haszonnal forgatták a „De l’esprit des lois”-nak 1830-ban Pozsonyban A törvények’ lelkirűl cím alatt, a fordító megnevezése nélkül megjelent, mind ez ideig egyetlen magyar fordítást, amely ha olykor küzd is a kifejezés nehézségeivel, a szöveget meglepő híven, ízes, de ma már archaisztikusnak nevezhető magyarsággal tolmácsolja.”29 Úgy értelmezhető ez az idézet, hogy az 1830-as fordítás nem azonos a három évvel későbbi kiadással, a Rédly Károlyéval. Lehetséges, hogy a Mindenes Gyűjtemény c. folyóiratban a Montesquieu-műből közölt részletek, ugyancsak a fordító megnevezése nélkül, Haller Gábortól származnak.30
Miként magyarázható a fordító nevének mellőzése, amennyiben az 1830-as kiadást is Haller Gábornak köszönhetjük?
Erre a kérdésre csak úgy adhatunk elfogadhatóbb választ, ha megpróbálunk, az eddig feltárt levéltári iratok és egyéb hírforrások segítségével V. Haller Gábor életének, tevékenységének egyes mozzanataira is figyelmet fordítani.
Nemcsak családjára, birtokaira, hanem a társadalmi élet különböző területeire és az irodalomra is kiterjedt figyelme.
Mindössze tizenhét éves, amikor 1765-ben a székely főváros, Marosvásárhely és közönsége között fennálló állandó nézeteltérés eloszlatására kérték föl. 1769.nov.13-án felsőbb rendelettel Marosvásárhely főinspektorává nevezték ki. 1772-ben a város inspektoraként megparancsolta, hogy a jezsuiták szegletházát a Nagypiac és a Szentkirály utca felől oszlopokon árkusokra építsék, hogy a gyalogosok alatta szárazon járhassanak.31 A Lábas házról beszélünk, mely a róm. kat. tanoda első épülete volt. Az oszlopok közötti részeit a XX. század második felében befalazták, üzlethelyiségekké alakították át. Ő építtette a Sáros utca 1. szám alatt lévő Haller-palotát is. Gondoskodott a nagyszebeni Haller-házról, melyben Kazinczyit és Döbrenteit is vendégként fogadta. Kerelőszentpálon 1775-ben kibővíttette és átépíttette a katolikus templomot.32  1785-ben a Küküllő vármegyével egyesített Marosszék vezetői a zavargások lecsendesítése, a törvénytelenség megszüntetése érdekében követséget küldenek II. József császárhoz, melynek élén, többek között, gr. Haller Gábort találjuk. 1790. március 22-én Haller Gábor elnöklete alatt, akkor még alispán, az egyesített székek utolsó gyűlésén örömmel vették tudomásul, hogy a császár visszavonta a magyar nyelv hivatalos használata ellen kiadott rendeletét. Ezen a gyűlésen egy merész határozatot hoztak, melynek egyik mondata a következőképpen szól: „ (…)az vármegye tisztei német vagy deák nyelvvel élni ne merészeljenek, hanem mindeneket tsak magyarul folytassanak (…); az gyermekek többé német nyelv tanulására ne erőltessenek, hanem fordítsák idejöket a deák és magyar nyelveknek tanulására (…) 33
Nagy érdemeket szerzett a marosvásárhelyi színészet bevezetése körül. 1805. június 10-én, királyi táblai elnökké beiktatása napján, Ernyi Mihály, a kolozsvári színésztársasággal, a gróf iránti hálájukként, díszelőadást rendeztek. Aranybetűs színlapon hirdették meg Kotzeube Az igazság hatalma c. 5 felvonásos színművét, melyet Ernyi Mihály (1770-1820) fordított magyarra. Ezt követte a Háládatosság jutalma c. balett bemutatása. A „provinciális commissarius uranak” mindenkor szívügye volt a színház. 1814. március 20-án Kolozsvárról keltezett levele arra szólítja fel a marosvásárhelyi Magistrátust, hogy „ (…)a Theatrumot mentül hamarébb lehet, anyai nyelvünk pallérozódása előmozdítására, megüresíteni el ne mulassa.”34 Március 26-án a városi tanácsot ismét sürgetteti, hogy a leghatékonyabb eszközöket használja föl annak érdekében, hogy a katonaság által raktárként használt színházépületet minél hamarább tegyék szabaddá.35 Bécs fölfigyelhetett Haller Gábor nemzeti érzésére, és ő is ismerhette Bécs rosszallását. Talán ezzel az óvatossággal magyarázható az, hogy miért mellőzte nevét fordítóként a föltételezett 1830-as, a császári udvar által nemkívánatosnak tartott Montesquieu-könyv címlapjáról.
A művészet iránti vonzódását az is bizonyíthatja, hogy több képet rendelt meg Nagy Sámuel (1783-1845) kolozsvári rézmetszőtől. Ezeknek egyike az édesapjáé, amelyet Döbrentei az Erdélyi Múzeum VI. füzetének mellékleteként 1817-ben közölt.36 Döbrentei Haller Lászlóról szóló ismertetője, megemlékezése végén a következőket írta: „(…) a rézmetszetért gróf Haller János Fejéregyházán élő Cs.Kir.Kamarás 300 Rftot, a többit Gróf Haller Gábor Ő Excelentziája küldötte el, ki Montesquieu l’Esprit de Loix munkájának fordítását folytatja.”37 Nem tudjuk azt, hogy a többi kép kit ábrázolhatott. Arról is értesültünk, hogy francia nyelven verseket is írt. Verselgető kedve sírfeliratszerzőként is bizonyított. Barcsay barátjának sírkövére Haller Gábor, gróf Wass Sámuel(1754-1812)Nagyalmáson(Váralmáson) lévő emlékoszlopának piedesztáljára Haller Gábor, Kazinczy Ferenc és báró Naláczi István írt verseket.38 Az 1796-ban elhunyt felesége magyar sírfelirata is egy költői lélekről beszél, akárcsak a latinul, hat sorban, három disztichonban, cserefalapra vésett versike, melyet 1973-ban még elolvashattam a kerelőszentpáli Haller – kápolnában, de jelenleg már csak Orbán Balázs könyvében fedezhettem föl,39 ugyanis a marosvásárhelyi múzeum a sírköveket, akárcsak azt a beszédes festményt a kápolna homlokzatáról, – amelyről Orbán Balázs is beszámolt – eltávolította, elszállította, és többnyire csak a sírkövek feliratainak a másolataival találkozhat a látogató, akit nem értesítenek arról, hogy milyen volt ennek a „mauzóleumnak” az eredeti állapota.

HIVATKOZÁSOK

1. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái; Lásd: mek.oszk.hu/03600/03630/htm; H betű
2. Vajda György: Alsó-Maros mente (1). Népújság, 2018.dec.19.
3. uo.
4. Kazinczy Ferencz: Erdélyi levelek. szerk. Abafi Lajos. Bp., Aigner,1880.VI.levél,101- 102.o.
5. Fénelon Francois de Salignac de la Mothe(1651-1715)
6. deba.unideb.hu/deba/kazinczy;27-28.o.,Tizenegyedik levél;Kazinczy:Erdélyi levelek,VI. 102.o.
7. Berkeszi István: A gróf Haller fiúk iskoláztatása a XVIII. század első felében. In.: Századok, 1883. Második és befejező közlemény, 441.o. Meg kell említenem, hogy nagyrészt Berkeszi tanulmányaiból halásztam ki Haller László rövid életrajzát.
8. Berkeszi István: A gróf Haller fiúk iskoláztatása a XVIII. század első felében. In.: Századok, 1883. I. rész 343-362.o.;, második és befejező közlemény 430-452.o.
9. deba.unideb.hu/deba/kazinczy; 28.o.,Tizenegyedik levél.
10. Világirodalmi lexikon. Harmadik kötet. Akadémiai Kiadó. Bp.,1994.103.o.
11. Szinnyei i.m.
12. uo. és Medgyesi Somogyi Zsigmond: Magyarország főispánjainak története 1000-1903, Budapest, 1902.105.o.
13. Kazinczy i.m.,102.o.
14. Kazinczy i.m.,153,o.
15. Montesquieu Charles Lois de Secondat(1689-1755) munkássága nagy hatással volt a felvilágosult korszak íróira, politikusaira, nálunk a magyar jakobinusokra, Batsányira, Csokonaira, Berzsenyire, Kölcseire, az 1843-44-es országgyűlésen fellépő centralista fiatal értelmiségiekre. Lásd: Világirodalmi lexikon. VIII. k. Akadémiai Kiadó. Bp.,565-567.o.
16. Váczy János:Kazinczy levelezése.Budapest,1894.495.o.
17. . Haller Gábor már korábban is fordított Montesqieu művéből.
18. MmNL.Küküllő vármegye. Politikai – közigazgatási iratok,2056/1849 /37-38.l.
19. Enyedi Sándor: Kazinczy és Jósika János levelezése; epa.oszk.hu/ 00000/00001/ 00008/ enyedi. htm
20. Kazinczy Ferenc levelezése a Magyar Tudományos Akadémia könyvtár és információs központ kézirattárában: Gróf Haller Gábor Kazinczy Ferencnek, Vásárhely, 1806.nov.29; Gróf Haller Gábor Kazinczy Ferencnek, N.Almás, 1806.dec.28; Gróf Haller Gábor Kazinczy Ferencnek, M. Vásárhely, 1808.ápr.4; Gróf Haller Gábor Kazinczy Ferencnek, M. Vásárhely, 1808. ápr.17; Kazinczy 1806 okt. 17-én és 1808. jún. 12-én Széphalomról küldött levelet Ugrára Haller Gábornak.
21. Orczy Lőrinc(1718-1789); Barcsay Ábrahám(1742-1806)
22. Szinyei József: Magyar írók élete és munkái. I. k.,571.o.
23. Erdélyi Múzeum, I.1814. 33-42.o. Magasztaló beszéde végéről idézek: „ Én ugyan, kit ő gyenge ifjúsága olta becses barátságára méltóztatott, és aki viszont őtet tántoríthatatlan hűséggel szerettem(…) abban kevélykedem, hogy levelezéseinek szent maradványai frigyünknek emlékezetét később unokáimnak is hirdetni fogák(…).”
24. Váczy János: Kazinczy levelezése. Budapest,1902.56.o.
25. uo.
26. Cserey Farkas (1773-1842)
27. A Világirodalmi lexikon, 8.k.,565-567.o.Montesquieu címszavának szerzője, Szávai János nem tud Haller Gábor fordításáról.; A Kriterion Könyvkiadó Téka sorozatában( Bukarest,1987) megjelent mű rövidített kiadásához mellékelt jegyzet sem hallott róla.
28. Szinnyei i.m. Rédly Károly címszónál.
39 Montesquieu:A törvények szelleméről. Osiris-Attraktor.Budapest,2000.33.o.
30. Mindenes Gyűjtemény,1790. 184-190.o.
31. Fodor István: Krónikás Füzetek, II. sorozat, 7.sz., 16.o.
32. Szacsvy Éva:Barokk a magyar népművészetben. In.: Néprajzi Értesítő.75.évf..1993.48.o.
33. Fodor István: Krónikás Füzetek, II. sorozat, 1.sz., 23-24.o.
34.Fodor István: Marosvásárhely színi élete, I. könyv.Marosvásárhely,1933.80.o.; Fodor István: Krónikás Füzetek. Akik százötven évvel ezelőtt szerepet vittek városunk társadalmi és kulturális életében.1750-1800.I. füzet,42-43.o.
35.uo.
36.Bíró Béla:Nagy Sámuel kolozsvári rézmetsző. In.:Erdélyi Helikon,1944-02-01/2.sz.,101.o.
37. Döbrentei Gábor: Gróf Haller László. In.: Erdélyi Múzeum,1817. 180.o.
38.Magyar Könyvszemle,1884/9.évf.,1-6.sz.142.o.; Művelődés,1977-07-01/7-8.sz.35.o.
39. Orbán Balázs:A Székelyföld leírása. V. k.,Pest, 1871.36.o.