Kedei Zoltán sírja előtt

Nem utánoztam, mert a
tökéletes Művet
csak megcsodáltam.

Nem unatkoztam,
elröstelltem volna nyomban,
nagyon,
hogy rest vagyok.

Nem loptam az időt,
ellenfelemtől csak azt vettem el,
amit neki adtam egészen.

Nem téptem a szám,
nem acsarkodtam,
sem agancsaimmal,
sem agyaraimmal
nem hivalkodtam.

Múzsákra nem panaszkodtam,
az én kicsi falum harangja
tisztán szólt,
botom a vándorútra.

Nem vitt el a hiúság
ördögszekere,
a tükrök fénye hadd ragyogjon
a tükörtermekben.

Beláttam, hogy csak a
nem másolt világ utánozhatatlan.

Elég sokat szenvedtem,
hogy észrevegyem,
szórakoztat az életem.

Elég bölcsességet adott az
Úr nekem,
hogy parlag-időmet
megműveljem.

Gazdagságomhoz
nem voltam hűtlen,
vászon ingem becses volt,
hordtam.

Tudtam szeretni, de
legjobban a szépet,
s hagytam, hogy
acsarkodjanak a
klón-irigyek.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ