Fenti címmel Bedő Zoltán (Székely Hírmondó) a Székelyföld folyóiratban 2020-ban megjelent írásaiért díjazott Szonda Szabolcs költővel, műfordítóval készített interjút. Ebben a Sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója örvendett, hogy az általa nagyra becsült folyóirat szerkesztősége előnyben részesítette. Olyan szakmai műhely tüntette ki, mely szakmai szálkon túl közel áll személyileg is őhozzá. Közös nemzedéki elkötelezettségük, hogy következetesen igyekeznek kortárs román szerzők műveit magyar nyelvre átültetni. A maguk helyén értékelik és tartják becsben a műfordítást mint a román–magyar közeledés egyik tényezőjét – főként, ha e folyamat nem erőltetve, hanem természetes módon és mindkét irányban kölcsönösen zajlik. A közöttünk érzékelhető feszültség ugyanis a másik félre vonatkozó hiányos, felületes vagy hamis tényeken alapuló tudás okozta előítéletekre vezethető vissza. Egymás irodalmi műveinek elolvasása által viszont felfedezhetjük az ugyanabban a földrajzi térben együtt megélt történelmi idők tapasztalataiban gyökerező, mindkét fél irodalmában tükröződő rokon vonásokat. Rádöbbenhetünk, hogy több minden köt össze minket, mint amennyi elválaszt, és a meglévő különbözőségekből is tanulhatunk.” – írja a Székely Hírmondó.

Megtudtuk, hogy „a műfordítás iránti érdeklődés a Bukaresti Tudományegyetem Hungarológia Tanszékén eltöltött diákévek hozadéka Szonda Szabolcs számára. Az általa remeknek nevezett tanári kar tagjait ugyanis nem a diákok nemzetisége, hanem hozzáállása és tudása érdekelte a román mellékszakon is. Így sikeresen irányították figyelmét a kortárs román szépirodalomra, amelynek alkotásait azóta is igyekszik megismertetni nemzettársaival. Ennek betudható, hogy már több mint harmincra tehető azon szerzők száma, akiknek egy vagy több írását, esetenként teljes kötetét lefordította és közzétette a kulturális sajtóban, kiadóknál. Simona Popescu bukaresti, Dan Lungu jászvásári írók, költők verskötetei és regényei után legutóbb néhai Alexandru Muşina brassói író-költő két könyvét tolmácsolta és jelentette meg magyarul egy kötetben.

Szonda Szabolcs jelenleg a jászvásári Florin Irimia rövid novellákból összeálló regényének magyar változatán dolgozik. Az 1976-ban született román alkotó az 1989-es változás előtti és utáni korszak képét rajzolja meg saját élettörténetén keresztül. Ugyanezt teszi, a „hűtlen hűség” jegyében maga a díjazott fiatal fordító is. (CsG)

Alexandru Musina: Oké /O.K.

Minden okés. „Oké, bébi?”
„Oké!” „Oké.”Eleven vagyok.
„Oké, bébi?” „Oké!” „Oké.”
Eleget tettem és még elég tennivaló van.
Egyesek szeretnek. Mások irigyelnek. Sokaknak
bosszantó vagyok. A legtöbben viszont
nem is hallottak rólam. Ez okés. Sok könyvet olvastam.
Úgy tartják, okos vagyok, sőt, nagyon is. De ez,
jól tudjátok, semmin nem segít, ha úgy alakul.
Pamutzoknit hordok, sötétkék, pamutnadrágot,
sötétkék, uniszex inget és kockás zakót.
Okés. Eleven vagyok. „Oké, bébi?” „Oké!” „Oké.”
”Minden okés. Rettenetesen unatkozom. Amikor nem,
akkor félek. Máskor alszom. Alszom. Ez jó.
Ez okés. Megmondták az orvosok, a fehér
köpenyesek, hogy ha nem veszíted el álmod,
minden okés. „Oké, bébi?” „Oké!” „Oké.”

Fordította: Szonda Szabolcs