Néztem a tiszta kád vízét a lefolyó fölött. Kis, üvegtölcsérhez hasonló örvény keletkezett fölötte, amely sebesen pörgött az óramutató járásával megegyező irányban. (Úgy hallottam, hogy a déli féltekén óra ellen pörög az örvény, s ott a rántást is fordítva kavarják.) Ez az „üvegtölcsér” engem a medúzára emlékeztetett, ám súlypontjában hiába kerestem a kis lila foltot. Természetrajztanárnőm, Szabó [Lajosné Rotaridesz] Éva említette, amit már én is tapasztaltam a tengeren, hogy ha egy medúzát fejre állítunk, csakhamar egyenesbe hozza magát, s ebben a halló-egyensúlyozó szerve segíti: a kocsonyás, áttetsző test közepén található kis lila sztatociszta. A medúza a legalacsonyabb rendű élőlény, amelynek már van érzékszerve.

Úgy tűnik, rengeteg örvény kavaroghatott az őstengerben, amikor İsten megalkotta az idegrendszert.

A medúzák nem járnak iskolába, csak óvodába. A karalábiai sziklás partszakasz egyik öblében látható az egyetlen medúzaóvoda. És lényegében mit tanulnak ott? Lényegében semmit.

Budapest, 2011. VI. 4.