Farkas Attila: Az a csodálatos külföld avagy Térj vissza, vándor, nem lehet két hazád!

(Csíkszereda, 2015, szerzői kiadás, borítóterv: Kocsis Honoráta, montanai fotók: Nyírő Gergely, további fotók: Farkas Attila)

1990-ben felkértek, hogy indítsam újra a Csíki Lapokat, hetilapként, és immár több mint harminc esztendeje, ugyanazon év decemberében útjára bocsátottunk egy pályázatot Menni vagy maradni? címmel.
A pályázatra több mint száz írás érkezett – később valaki elkérte és doktorált is belőlük, de nem adta vissza. Papp Kincses Emese gyűjtögette a leveleket, jómagam szerkesztettem, több hónapon keresztül hetente közöltük az összeállitásokat. Az elvándorlás fő célpontját akkor még Magyarország jelentette, de az első hullámok már Nyugat-Európa felé is elindultak.
Az ezredforduló környékén, több éven át médiát oktattam a Sapientia Egyetemen, és a közösségi oldalakon ma is kapcsolatban vagyok több olyan volt tanítványommal, akik a világ különböző tájain alakították ki az életüket. Az alsósófalvi Farkas Attila diákvízummal háromszor dolgozott az Egyesült Államokban, két évig Kanadában, majdnem egy évet Angliában, majd visszatért és könyvet írt a tapasztaltakról. Alcíme az egyik alsósófalvi székely kapu felirata, a hátsó borító szövegét pedig így kezdi: menjek vagy maradjak? És közben eltelt három évtized…
Amikor megkért, hogy mutassam be a könyvét, nagy örömmel tettem. Egyrészt, mert élményeit, gondolatait roppant olvasmányosan, éles megfigyelőképességgel és jó vénával vetette papírra, felhasználva az egyetemen tanult szociológiai ismereteit is. A könyv énközpontú, előitéletmentes, nagyobb társadalmi összefüggésekre is rámutat, stílusa azonban mégis könnyed és magával sodró, a legapróbb részletek is kiderülnek mindabból, hogy egy kelet-európai, és még inkább egy székelyföldi fiatalnak mivel kell szembenéznie az Egyesült Államokban, Kanadában és Angliában, amikor úgy gondolja, hogy nyakába veszi a világot és megpróbál pénzt keresni.
A több mint háromszáz oldalas kötetből azonban az is kiderül, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie annak, aki hazatér, és itthon akar vállalkozást elindítani és talán az is a magyarázata annak, hogy néhány hónapnyi téblábolás után sokan miért teszik meg a visszautat.
Ő azonban végülis itthon maradt. Azt is tudom, hol működik a vállalkozása, de azt nem, hogyan. És miként bírkózik meg a járvánnyal, amelynek előbb-utóbb vége lesz és akkor újra elindulnak a nemzetközi légi- és buszjáratok a globalizálódás útvonalain, fiataljaink számára továbbra is azzal az örök kérdéssel, amely már a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján kezdte megfogalmazni önmagát általában a kelet-európaik számára: menni vagy maradni?
A szabad munkaerővándorlás korában a kételyt az egyén dönti el.
De sok-sok támpontot jelenthet a maradás mellett az itthon is gyorsabban fejlődő gazdaság, a működőképessebbé váló társadalom, a befogadó vagy elutasító, a rokonszenves vagy ellenszenves kisebb-nagyobb közösség, az esélyegyenlőség a kisebb és nagyobb korrpució helyett.
A múlt, a történelem az már a miénk. A jelenen és a jövőn kellene munkálkodnunk.